Szabadság
Beküldte baramara - 2014, január 14 - 23:55
Szabadságra születtél,
de más lett a világ,
széthullott életed
kötés nélkül, rabság.
Hajad, lásd, már hófehér,
és bocsánat, hogy élsz,
tévútra tévedtél,
már semmit nem remélsz.
Úgy élsz, mint számkivetett,
fasor-vég a hazád,
vagyonod cipeled,
lesz még egy éjszakád?
Fellobban még szívedben
sok régi szép emlék,
egy utolsó lelegzet,
s a szabadság már tiéd...
Hozzászólások
ermi-enigma
2014, január 15 - 05:20
Permalink
"egy utolsó lélegzet, s a
"egy utolsó lélegzet,
s a szabadság már tiéd..."
és szabad lesz a 321/1 ágy...
Szépen megírtad az elmúlást.....gratulálok....
baramara
2014, január 15 - 10:57
Permalink
Köszönöm, kedves Imre!
Köszönöm, kedves Imre!
hzsike
2014, január 15 - 16:57
Permalink
Szeretettel ovastam szép
Szeretettel ovastam szép versedet, kedves Marian.
Zsike :)
baramara
2014, január 15 - 18:29
Permalink
Köszönöm, hogy olvastál,
Köszönöm, hogy olvastál, kedves Zsike!
Haász Irén
2014, január 15 - 18:26
Permalink
Könnyedén gördülnek soraid
Könnyedén gördülnek soraid ebben a versben, nehéz témáról szólva... szeretettel olvastam.
baramara
2014, január 15 - 18:30
Permalink
Kedves irén! Jól látod a
Kedves irén! Jól látod a témát, köszönöm a látogatást!
M. Karácsonyi Bea
2014, január 15 - 19:32
Permalink
Mint egy nehéz lélegzet...
Mint egy nehéz lélegzet...
baramara
2014, január 15 - 22:40
Permalink
Köszönöm, Sea!
Köszönöm, Sea!