Szarakuj vajda

Vitéz Mihály havasalföldi vajda fontos ikon a román történetírásban. Állítólag ő kísérelte meg először Erdély, Havasalföld és Moldva “egyesítését”.

Mi ezt másképpen tudjuk. Alighanem jobban. Perdöntő lehet a kortársak világlátása, szempontrendszere, amelyben természetesen szó sincs semmiféle anakronisztikus román nemzeti egységről, még románokról sem, az oláh elnevezés nem számít pejoratívnak.

A magyar és a román történetírás egészen másképpen látja a változatlan múltat. A románok mindig “felszabadítani” akarták Erdélyt, bár leginkább rabolni jöttek, általában török szövetségben. Az erdélyi fejedelmek szintén rabló vagy dinasztikus célú hadjáratokat vezettek a fejedelemségek ellen. Utoljára II. Rákóczi György. Lecserélte a neki nem tetsző fejedelmet. Nem annektálni akart, hanem a hűbéri felsőbbségét megerősíteni, ami valahol ugyanaz.

Amíg a történetírás állami nézőpontú lesz, román és magyar szempontok nem egyeztethetők össze. Ha valamikor egyszer népi nézőpontú lesz, közös nevezőre juthatunk.

A román történetírás szerint a derék Vitéz Mihály 1595 októberébenGyurgyevó mellett szétverte Szinán nagyvezír seregét, a vajda éppen ezért kapta a Vitéz (Viteazul) melléknevet.

Mihály vajda nagy győzelme finoman és udvariasan szólva is hatalmas csúsztatás. A kortársak úgy tudták, hogy Vitéz Mihály csak a koalíció egyik tagja, a fő erőt az erdélyi fejedelmi kontingens alkotta, a csata győztes hadvezére meg Bocskai István. Az erdélyi hadak a vajda segítségére jöttek, és eltángálták a törököt. A csata jelentősége és mérete egyébként vitatott, már a kortársak is kételkedtek abban a megsemmisítő török vereségben, amit a szemtanúk regéltek. A “tönkrevert” török a következő évben elfoglalta Egert, és Mezőkeresztesnél szétzúzta a csapnivalóan vezetett császári sereget.

A gyurgyevói csata azonban mindenképpen fontos esemény volt; hiszen Mohács óta először sikerült vereséget mérni török fő erőkre.

Hogy a románok ki szeretnék sajátítani, érthető, ha nem is elfogadható. Maguk sem gondolhatják komolyan, hogy a havasalföldi vajda egyedül szegült volna szembe a törökkel. Ilyen ugyanis sohasem fordult elő – sem előtte, sem utána.

Gyanítható, hogy az erdélyi had érkezése nélkül Mihály sem tett volna így. A harcban nagyszerűen helytállt, de a főparancsnok Bocskai István váradi főkapitáy volt.

Bocskai hadvezéri képességeiről később elég meggyőző képet festett az általa irányított felkelés, a magyar történelem egyetlen sikeres szabadságharca.

A Báthory Zsigmond lemondása utáni zavaros helyzetben Mihály vajda – elvben császári szövetségben – Erdélyre tör.  Erdély uralmát a lemondott fejedelem unokatestvérére, Báthory András bíborosra hagyja. A székelyek utálják az erőszakos katolizációra törekvő Báthory Andrást. Utat nyitnak Vitéz Mihálynak. Melléállnak, legyőzik a bíborost. Sőt el is fogják, lefejezik, és Vitéz Mihály elé hajítják a fejét.

Vitéz Mihály belerúgott, még le is köpte. Aztán azt mondta:

- Szarakuj pópa! (Kb. “szegény pap”)

Mihály Erdély fejedelmévé tette magát. Kétkulacsos módon hűséget fogadott szultánnak is, császárnak is. Mindenhová oláh főhivatalnokokat nevezett ki.

Hamar kitelt a becsülete. A székelyek elkergették. Másodszor Giorgio Basta szövetségében tör Erdélyre. Most már a lemondott Báthory Zsigmond is újra sorompóba lép – eredménytelenül.

Bastának nem tetszik Mihály. Hasonlóan cselekszik, mint fél évszázada Castaldo, feljelenti Mihályt, hogy a törökkel cimborál. A vád nem alaptalan.

Prága (itt van ekkor Rudolf császár székhelye) jóváhagyja az olasz tábornagy tervét.

Vitéz Mihálynak befellegzett. Basta vallon zsoldosai a következő tivornyán rátörtek Mihályra, és felaprították oláhjaival együtt. A levágott fej Basta lábai elé került.

- Szarakuj vajda! – mondta a zsoldosvezér és belerúgott.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Szeretettel olvastam.

hzsike képe

Hm...

Haász Irén képe

A szerencse forgandó, és a fák sem nőnek az égig...

lnpeters képe

Szerencsére.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

lnpeters képe

Így van!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

lnpeters képe

Köszönöm, Mindenkinek!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Ismerem a történetnek a román "hivatalos" történészek által favorizált változatát, hiszen kiemelt tananyag nálunk az iskolákban, és a hiteles tényeket is, ez utóbbit olvasmányaimból. A hozzá fűződő szarakuj-legenda viszont új nekem, és bár véres történet, nem tudtam mosoly nélkül végigolvasni. :) Mikor jön már el az a világ, amikor előítéletek és hamisítások nélkül  nyíltan beszélhetünk "közös dolgainkról" itt a Kárpát-medencében? Úgy értem, hogy nem csak magunk között, hanem szomszédos testvéreinkkel is. 

lnpeters képe

Mindkét népnek akkor van esélye, ha ez előbb-utóbb bekövetkezik. Talán "alulról", illetve az irodalomban kell kezdeni.

Pete László Miklós (L. N. Peters)