Szemed, hangod

Beküldte Mysty Kata - 2013, szeptember 20 - 17:41

 

Szemed velem égbe szökött,
igézve megbabonázott,
Benne a Nap fénye tűzött,
pázsitja-színe sem kopott.
 
Ragyogva tőle holnapom,
fogant megszépítő álmot.
Titkát, rezzenését lopom.
Lelked tengerében ázom.
 
Sugárzó öröme ragyog.
Kékítő meséit ontja,
Részemmé, s boldoggá avatom.
 
Dallamát még dúdolgatom,
öröklétbe viszem szavad.
Visszhangom a hangod...

szerz. Mysty Kata

Hozzászólások

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2013, szeptember 20 - 17:46

Kedves Kata!

Szép szonettedhez gratulálok!

Szeretettel: Rózsa

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, szeptember 21 - 10:58

 Köszönöm szépen Rózsika ! "Kicsit másabb szonettke"Itt láttam már hasonlót nálunk.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

hzsike

2013, szeptember 21 - 09:05

"Hangod visszhangom lett,

dallamát még dúdolgatom,

öröklétbe viszem szavad."  Ez a versszak különösen megfogott.

Szeretettel olvastam szép versedet, kedves Katám. Zsike :)

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, szeptember 21 - 11:00

 Zsike! kedves Tőled a kiemelés, örülök , hogy van a végén egy kis hatása.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, szeptember 21 - 15:28

Nagyon szép....:)

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, október 15 - 15:00

Eltekintve apróbb formai hibáktól, nagyon szép, nagyon szívhez szóló szonettke lett!

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2013, október 15 - 20:29

Nagyon szép kedves Kata. Szeretettel gratulálok! Rózsa