Szemed, hangod
Beküldte Mysty Kata - 2013, szeptember 20 - 17:41
Szemed velem égbe szökött,
igézve megbabonázott,
Benne a Nap fénye tűzött,
pázsitja-színe sem kopott.
Ragyogva tőle holnapom,
fogant megszépítő álmot.
Titkát, rezzenését lopom.
Lelked tengerében ázom.
Sugárzó öröme ragyog.
Kékítő meséit ontja,
Részemmé, s boldoggá avatom.
Dallamát még dúdolgatom,
öröklétbe viszem szavad.
Visszhangom a hangod...
szerz. Mysty Kata
Hozzászólások
Schvalm Rózsa
2013, szeptember 20 - 17:46
Permalink
Kedves Kata! Szép
Kedves Kata!
Szép szonettedhez gratulálok!
Szeretettel: Rózsa
Mysty Kata
2013, szeptember 21 - 10:58
Permalink
Köszönöm szépen Rózsika !
Köszönöm szépen Rózsika ! "Kicsit másabb szonettke"Itt láttam már hasonlót nálunk.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, szeptember 21 - 09:05
Permalink
"Hangod visszhangom
"Hangod visszhangom lett,
dallamát még dúdolgatom,
öröklétbe viszem szavad." Ez a versszak különösen megfogott.
Szeretettel olvastam szép versedet, kedves Katám. Zsike :)
Mysty Kata
2013, szeptember 21 - 11:00
Permalink
Zsike! kedves Tőled a
Zsike! kedves Tőled a kiemelés, örülök , hogy van a végén egy kis hatása.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
M. Karácsonyi Bea
2013, szeptember 21 - 15:28
Permalink
Nagyon szép....:)
Nagyon szép....:)
Haász Irén
2013, október 15 - 15:00
Permalink
Eltekintve apróbb formai
Eltekintve apróbb formai hibáktól, nagyon szép, nagyon szívhez szóló szonettke lett!
Schvalm Rózsa
2013, október 15 - 20:29
Permalink
Nagyon szép kedves Kata.
Nagyon szép kedves Kata. Szeretettel gratulálok! Rózsa