Szemed tüzében

Alattunk szelíden ring a tó,

csend honol, nagyhasú Hold ragyog,

szerető karodban jól vagyok,

csónakunk békésen ringató.

Lobogó tűzvágyunk megpihent,

nem dúlja viharok árja már,

minket már hiába vár a nyár,

tavaszunk elröppent, messzi ment.

Simítva emlékek kóchaját,

megsajdul bennünk az érzelem,

s idézve éjszakák sóhaját,

mindig csak tehozzád érkezem.

Téged is feszít még kósza vágy,

két szemed tüzében ég szemem.