Szent kötelesség

Nemzeti kegyhely lett Aradunk, 
sírhatnánk Csíkban, Kolozsváron, 
de fel a fejjel, megmaradunk 
apáink földjén, mindenáron!

Tudom, hibáztunk mi is sokszor 
árnyat kergetve és lidércet, 
rossz helyen voltunk néha, rosszkor, 
dicső múltunk már rég kivérzett.

Száz vihar tépett; szennyár vitt el; 
álmunkat immár rövid száron 
tartjuk, vezetjük konok hittel, 
s állunk a vártán hét határon.

Le-leszállunk olykor a lóról, 
ezer gondunk van, akad még gát, 
de abrakkal okosan spórol, 
aki beosztja tartalékát.

Idegenre ne hagyd a házad, 
s a gyeplőt kezedből ki ne add, 
akit ma gyötör langy alázat, 
holnapra hozzád a szíve vad.

A televény sosem lesz homok! 
Nőjön rajta sok magyar gyermek, 
hogy teljenek meg a templomok, 
zsibongjanak az osztálytermek!

Nem csak jog, de szent kötelesség 
unokáinknak jövőt adni, 
s élni tanítni, hogyan tessék 
büszke magyarnak megmaradni!