Szerelem és líra - LXI.
Hatvanegyedik rész
Most pedig – sajnos – szükséges kitérő.
Kulturális közállapotaink egyik legfőbb jellemzője, hogy napjainkra a magyar kultúra kanonizált vidékein nagyhatalommá válhatott – a sznobizmus. Látszólag ugyan nem kapcsolódik sem a szerelemhez, sem a lírához, de vizsgálódásaimban mégsem kerülhetem meg, hogy foglalkozzam vele. Alaposan körül fogom járni.
Mi a sznobizmus?
Egyáltalán nem könnyű a felelet. Mindenképpen valamiféle másodlagos, tanult motiváció. Mielőtt válaszolnék, néhány dolgot le kell szögeznem.
Narcissus szenvedélyét nem tekinthetjük szerelemnek. A beteges önimádat ugyanúgy nem teremt szerelmet, ahogy egyetlen ember sem alkot emberiséget. A szerelemhez két emberre, férfira és nőre van szükség. A szerelem voltaképpen sokkal mélyebb és összetettebb jelenség annál, mint amit róla gondolunk. Nemcsak a voltaképpeni „szerelmet” foglalja magába, hanem a családot is annak szeretetközösség jellegével együtt. Hétköznapi és filozófiai értelemben is az emberiség túlélésének záloga. Mint ilyen, hatalom és gazdaság számára megfoghatatlan, hiszen ezek még csak értelmezni is csupán azt a töredékeit képesek, amelyek az ő szférájukkal egyáltalán érintkeznek.
A szerelem nem azonos a puszta szexualitással. Ez önmagában kilátástalanná teszi a szerelem piacosításának minden kísérletét. De nemcsak azt. Azt is, hogy a szerelmet bármilyen alapon alá lehessen rendelni a gazdaságnak vagy a hatalomnak. Hogy szabályozni lehessen.
Megalomániás, szadista diktátorok – meg „demokratikus” nagyhatalmak nem kevésbé megalomániás és szadista titkosszolgálatai – emberemlékezet óta ábrándoznak az emberi tudat manipulálásáról, a „tökéletes alattvalók” akarat nélküli masszájából álló alattvalók tömegéről. Évtizedek óta rendszeresen folynak és folytak a tudat manipulálására irányuló kísérletek, nem lepődnék meg, ha valahol ebben a pillanatban is léteznének ilyenek. Rejtett, igen bőséges anyagi támogatással. A tudományban mindig vannak rugalmas lelkiismeretű emberek, az adófizetők meg nem is sejtik, mire költik a pénzüket. Jelenkori „demokráciánk” súlyos fogyatékokkal él.
A tudat manipulálása – ha egyáltalán lehetséges – lényegében megszüntetné az emberiséget. A biorobotok semmit sem tudhatnának a szerelemről.
A sznobizmus önkéntes és felületes tudatmódosítás. Az egyén saját elhatározásából a manipuláció elébe megy, és – önmaga manipulálja saját magát.
Folytatása következik.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, január 25 - 13:18
Permalink
Itt is remek!
Itt is remek!
lnpeters
2013, január 25 - 22:49
Permalink
Köszönöm, drága Sea!
Köszönöm, drága Sea!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
sturmy
2013, január 25 - 16:02
Permalink
A Kultúra Napjával
A Kultúra Napjával kapcsolatban már hozzászóltam Peters úr egy írásához, most valami hasonlót tennék: a sznobizmusnak hatalmas erőtartalékai vannak! Na nem a kivénhedt posztmodern héroszok közt, hanem épp a mai, tegnapi felsőoktatásból kikerült ifjúság körében. Abban a múltkori hozzászólásomban négy médiumot említettem - de tudnék többet is! -, amik szinte kizárólag a huszonéves, irodalomra fogékony korosztályt igyekeznek saját képmásukra formálni, helyet adni a "modern" szellemű verseiknek, írásaiknak. Van ebben céltudatosság, mert a jövőt, ha tetszik ha nem, ma már nem Kertész,Nádas, Eszterházy és a többi "hetvenkedő" író jelenti, hanem ezek a posztmodern szabadvers szellemben átitatott lellkű fiatalok... (Olvastam is egy szlogent, most végzett bölcsészektől: diplomáztál? Írsz? Akkor vagy szabadverset és leszel kék-rózsaszín liberális, vagy ha ez nem tetszik, akkor Wass-félét és mehetsz árpádsávosnak; harmadik út nincs. Hát ez nagy ökörségnek tűnik, de gondoljanak bele: aki se ide. se oda nem akart tagozódni, hol talált "valódi" minőségi forumot? És most nem akarom megbántani a nagyon amatőr honlapokat, mert ott valóban mindet fel lehet rakni, de azokra a kutya se figyel!)
lnpeters
2013, január 25 - 22:48
Permalink
Így igaz, a sznobizmus
Így igaz, a sznobizmus tartalékai nagyok - de gyarapszik az ellentábora is. Éppen a fiatalok között. A dédelgetett posztmodern ifjú kedvencek (Áfra, Nyerges meg a többiek) nagyon szűk szeletét hajlandók ismerni a mai valóságnak, és a maguk köré vont kvázi-irodalmiság nem is hagy nekik igazi panorámát.
Pénz, hatalom, problémátlan diadalút az irodalmi semmibe - kell-e még, ami ifjakat ennél is jobban tönkre tehet?
Azon dolgozunk, hogy legyen harmadik út.
Sturmy, nem tegeződhetnénk végre?
Pete László Miklós (L. N. Peters)
sturmy
2013, január 27 - 10:18
Permalink
Köszönöm, Peters, a
Köszönöm, Peters, a megtiszteltetést!
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2013, január 26 - 13:05
Permalink
Hmm..., hát ez nagyon érdekes
Hmm..., hát ez nagyon érdekes volt.
Azért essen szó, a sznobizmus talán kissé elterjedtebb értelmezéséről is:
"A sznob angol eredetű szó, melyet hagyományosan William Makepeace Thackeray-nek tulajdonítanak, aki a Book of Snobs (A sznobok könyve) című írásában használta először a negatív kifejezést.
Sznob az a személy, aki annak a felfogásnak él, miszerint néhány ember belülről fakadóan alsórendűbb nála, valamely olyan vélt vagy valós indoknál fogva, mint vagyon, pozíció, származás, végzettség, intellektus stb. Gyakran a "sznobság" formája tükrözi az egyén társadalmi és gazdasági hátterét. Jó példa erre az úgynevezett "gazdag sznob" típusa, aki abban a szerepben tetszeleg, hogy gazdagsága felsőbbrendűvé tette, vagy felsőbbrendűsége gazdaggá tette.
Azonban a sznobságot valaki magára is öltheti, mintegy beleélve magát abba, hogy ő is egy bizonyos csoportba tartozik. Ez a fajta sznob ember olyan stílusjegyeket, világnézetet, életstílust vesz fel, ahova valójában még nem tartozik, és talán soha nem is fog. Ilyen az álintellektuális, vagy az álgazdag ember.
Sznob
Az a személy,aki folyton a legdrágább dolgokra utazik,legyen szó ruháról,műszaki cikkről... Nekik általában sokszor nem is az ízlésük diktál,hanem a "felvágási-vágy" és a márka. Ilyenkor bármennyit képesek fizetni egy-egy áruért,figyelmen kívül hagyva az árazás normáit."
Az előkelők szokásait, életmódját utánozó ember.
Az előkelőket vagy a szellemi élet kiválóságait majmoló, hozzájuk dörgölőző személy. "
lnpeters
2013, január 26 - 22:42
Permalink
Köszönöm, de nálam itt a
Köszönöm, de nálam itt a sznob most másféle, a témához kötődő értelemben szerepel. Tipikus mai magyarországi sznob viselkedés a "nekem ugyan nem tetszik, nem értem, de úgy teszek, mintha nagyon tetszene, mert az trendi" szituáció.
Nagyjából ez a kiindulópontom.
Pete László Miklós (L. N. Peters)