szerelem a rizsföldeken...

Ősz anyó, Szürke- Mo unokája jött ma el.

Méz-sárga pillangók követték könnyű táncát.

Áttáncolt fél kantonon, s mint gyenge őz szökell.

 

Hófehér arcán szerelemnek pírja éled

Zöld rizsmezőkre az ég, boldog álmokat sír.

A Nap, szivárványhidat ível a lány fölé.

 

Ott lenn, a teraszok alján várja szerelme.

Szól Ősz anyó Szürke- Mo;nézd, mily szépek! S e föld,

összeköti éltük, mint kalászt a dús szemek...

 

Rizsszalma kalapjába belekapott a szél.

Ében haja utána szállong, vele szalad

Zendül benn a vér, lehűti majd a friss patak…

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Nagyon szép, színes, életteli vers. Akár egy kép. A méz-sárga pillangók például könnyed selyemként vonják be a verset.Itt-ott hiányoznak a vesszők, ami miatt többször elkellett olvasnom a verset, hogy megértsem.Szépen zárja az írást, hogy a végén, az utolsó két sorban van rím.

 

barnaby képe

Köszönöm Sea az olvasást.Átnézem, bár nem láttam vessző hiányt benne...Örültem most is a látogatásodnak.Sz.tel:B:)

(igazad van:tényleg voltak...javítottam:)))

Mysty Kata képe

 Szép ágyat vetettél ennek a szerelemnek...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Gazdag, szépséges vers.

Örömmel olvastam: Zsike :)