Szerelem és líra - CLXV.

SZÁZHATVANÖTÖDIK RÉSZ

A kánon nem szűnik berzenkedni a felelősség elve ellen, ami teljességgel érthetetlen. Manapság olyan időket élünk, hogy még a futballmeccsen is kezdik felelősségre vonni az ízléstelen, esetleg részeg megnyilvánulások elkövetőit, pedig a borízű rigmusok „alkotói” nem tartanak igényt a költő státuszára. Magától értetődő tehát, hogy a költő sem engedhet meg a versében olyan nézőpontot, hangnemet, szóhasználatot, stílust, amelyet egy újságírótól, hivatalnoktól, politikustól, vagy éppen egy kocsmai törzsvendégtől nem fogadunk el. Az egyetemes felelősség elve a költőre is vonatkozik.

A gyakorlatban a kánon hívei gyakran igyekeznek a költőt kivonni a felelősség alól azzal, hogy csak „alkotói szabadságát” gyakorolja. Az alkotói szabadság is szabadság, a szabadság pedig felelősségteljes emberi cselekedet, amelyet mások szabadsága, illetve mások faji, nemzeti, vallási, személyes érzékenysége, emberi méltósága korlátoz.

És a költő feladata? Van valami értelme a munkájának? Miért alkot? Van valami fontos feladata?

Esetleg csak szórakoztat? Vagy még azt sem?

A kánon ezt is vitatja. A modern világban a költőnek semmiféle társadalmi kötelezettsége nincs, mert „ma már” nem létezik költői hivatás, sőt költői személyiség sincs. A személyiség izolálódott, darabokra hullott,

Ezek csak szavak, és egyre kevesebbet jelentenek.

v     A költőnek feladata, küldetése sincs? Elegendő, ha teng-leng a világban?

A kérdés nyilvánvalóan abszurd. Az, ha egy költészet nem tölti be társadalmi funkcióit, nem teljesíti küldetését, az nem jelenti azt, hogy ezek nem léteznek.

Ma gyakorlatilag erről van szó. A kanonizált líra kétségbe vonja a költészet egyetemet küldetését, társadalmi feladatait pusztán azért, mert ezeknek nem tud és nem is akar megfelelni.

A költő státusza talán valamiféle munkaképtelenségre okot adó fogyatékosság lenne? A kötő a társadalom kegyelemkenyerén él?

Egyáltalán nem. A kanonizált költők a társadalomban számos kiváltságot élveznek.

v     A költő lehet felelőtlen, de a társadalomnak el kell tartania, és csodálnia kell őt?

Folytatása következik.