Szerelem és líra - CLXXVII.

SZÁZHETVENHETEDIK RÉSZ

A líra feladata az emberi lényeg, a belső emberi tartalmak kifejezése. Ez nem anyagi, nem kézzelfogható. Nem is piacosítható. Valami más, több attól.

A szakrális fogalmát általában a vallással szoktuk társítani, ami furcsa módon, de tévútra vezet. az őszinte vallásosság természetesen magában hordozza a szakrálist, de a tételes vallási rendszerek és a hívők kapcsolata nem minden esetben. Sőt a megmerevedett, szőrszálhasogató módon aprólékos, de lelkileg kiüresedett szertartásrendszerek a szakrálisnak voltaképpen ellenségei. A képmutatás mindig profán, sohasem szakrális.

A szakralitás nem nélkülözheti a személyességet, voltaképpen ez a személyességnek egy másik dimenziója.

Mi is hát a szakralitás.

A fogalomnak valószínűleg több dimenziója is van, itt én most kizárólag a költészet oldaláról szeretném értelmezni.

A szakralitás nagyfokú személyes érdekeltség az egyetemes emberi erkölcs jegyében, amely az egyént személyes létfenntartásán túlmutató közösségi célok érdekében motiválja. Az élet és az emberiség fejlődésének, fennmaradásának egyik legfőbb törvénye.

Voltaképpen a szerelem is a szakralitás egyik legfontosabb formája.

A reneszánsz és a nyomában járó felvilágosodás szétzúzta az egyházias világképet, megteremtette a polgári gondolkodást, és – a szakralitást, amely ködös és általános társadalmi ügyből ekkor vált személyek és közösségek ügyévé.

A felvilágosodás azonban túlságosan bízott a rációban. Ennek veszélyeire Kant hívta fel a figyelmet. A túlhajtott profanizálódással szemben azóta is a német filozófus érveit szoktuk használni.

A profanizálódás mára az élet minden területén erőre kapott. ma egy alapvetően profán világban élünk. Maga a profán is változott. Manapság a legegyszerűbben a profán lényege így fogalmazható meg:

Olyan szemlélet, amely az emberi törekvések hátterében az anyagi javakon, a birtoklási vágyon és a pénzen kívül egyéb motivációt nem lát.

Most már könnyű felelni a kérdésre:

Nem. A költészet semmilyen körülmények között nem lehet profán.

Illetve: lehet – de akkor elveszti erejét, hatását, küldetését, és egyfajta alibi-költészetté, vagy álköltészetté degradálja önmagát.

Folytatása következik.