Szerelem és líra - CXXVI.

SZÁZHUSZONHATODIK RÉSZ

Közép-Európa népeinek közös védelmi együttműködése egyáltalán nem új gondolat, az elv ösztönös működésére már van eklatáns példa. A hagyományos lengyel-magyar barátság. Azt hiszem, ilyen értelemben még sohasem vizsgálták a két nép igen hosszú időre visszanyúló kapcsolatát. Talán nem volt ez mindenkor felhőtlen, de aligha vitatható, hogy nagyon sokat köszönhetünk egymásnak. A két több irányból is rendszeres támadásnak kitett nép barátsága példa értékű lehet a jövőben is.

Közép-Európa népeinek egymásra utaltságáról tudomásom szerintelsőnek Comenius – Jan Amos Komensky beszélt és írt a XVII. században. A kiváló pedagógus a cseh emigráció egyik nagy tekintélyű vezetőjeként vázolta fel egy közép-európai együttműködés perspektíváját, és ebben nagyon komoly szerepet szánt a magyar népnek.

Csak a közelmúltban fordult a magyar történettudomány néhány képviselőjének érdeklődése Comenius és Zrínyi Miklós esetleges kapcsolata felé.

Ha valami feledésbe merült, vagy nem valósult meg, az nem feltétlenül azért történt, mert semmiképpen sem lett volna célszerű, hasznos és reális. A XVII. században Zrínyi Miklós halála után a magyar történelem kimondottan tragikus fordulatot vett, hogy mennyire tragikusan, talán még ma sem értjük. A sorozatos Habsburg-ellene felkeléseket végül felemás rendi kompromisszum zárta. Két rendi vezető – kihasználva, hogy az egyikük császára éppen meghalt, a másikuk fejedelme meg külföldre távozott – rendi kompromisszumot kötött, ami olyan látszatszituációt hozott létre, mintha a rendi monarchia története 1526-tól úgy folytatódhatna, hogy a csaknem két évszázados hódoltságot meg nem történtté lehetne tenni.

A rendi alku a rendeken kívül senki érdekét jól nem szolgálta, következményei máig hatnak. Mivel ez valósult meg, a történészi csőlátás azt mondhatja ez volt a célszerűbb, hasznosabb és – főleg – reálisabb – hiszen a másik feledésbe merült, ez pedig megvalósult.

Ugyanez a történészi gondolkodás csőlátás nem képes feltárni a mai napig Trianon okainak teljes rendszerét. Ehelyett két velejében hamis és ideologikus típusmagyarázattal igyekszik elhátrálni a probléma elől:

• A velejéig gonosz és aljas szomszéd államok, meg a még gonoszabb és cinikusabb Nyugat-Európa összefogtak az ártatlan magyar nemzet tönkretételére

Vagy:

• Velejéig gonosz és aljas, na meg bűnös önmagunk juttattuk ide saját magunkat örökös, szűnni nem akaró bűneinkkel.

Na?

Melyik a rosszabb?

Melyik az ostobább?

Folytatása következik.