Szerelem és líra - CXXVII.

SZÁZHUSZONHETEDIK RÉSZ

Rettenetesen rossz önértékeléseket és még rosszabb jövőképeket generál mindkettő. Beszélnem kell róluk, mivel nagy nyomatékkal vannak jelen a mai magyar kultúrában.

Az első legelőbb is azt sugallja: „Haragszom rád, alattomos Nyugat, duzzogok, utállak, gyűlöllek, nem akarok hozzád tartozni, nem akarok veled közösködni, szóba sem állok veled.”

Nem jobb ennek ellentéte, a „Szent, hatalmas fenekedbe omlani vágyom, büszke és fenséges Nyugat, mindig utánad kullogok, hűségesen csóválom neked a farkam, felsőbbrendű vagy hozzám képest, mindig mindent jobban csinálsz nálam!” felfogás sem.

A nyugathoz való mindkét viszony öncsalás. Nyugat-Európa nem ölel bennünket a keblére, nem akar segíteni, de nem is tör mániákusan a vesztünkre. Nyugat-Európát nem érdekeljük.Egyáltalán nem számítunk neki, ahogy más sem, ami saját önelégült kapzsiságának „fejlett” nimbuszát nem táplálja. Nyugat-Európa már nem a világ kulturális középpontja, de nem is ellenség; Nyugat-Európa narcisztikusan ünnepli önmagát, közben száz és száz elfojtott, félig emésztett konfliktust raktároz önmagában. Mennyországnak igyekszik mutatkozni, de bármikor pokollá változhat.

Nyugat-Európa lelkében iszonyú bűntudat-hegyek fortyognak, és minden vonatkozásban átesett a ló túlsó oldalára. Megesett már, hogy szégyenletesnek nyilvánították a brit lobogót, s helyette a homoszexuális mozgalom zászlaját tűzték ki egy angol városházára. A helyi többség elemi erejű felháborodása persze gyorsan visszaállította az eredeti helyzetet, de az eset önmagáért beszél.

Egyes helyeken már a karácsonyfa se karácsonyfa, mert állítólag „sérti az iszlám bevándorlók érzéseit”. Felvetődött apaság és anyaság hivatalos eltörlése, hogy legyen helyettük valami „egyes és kettes szülő”, hogy az egynemű kvázi-házaspárok egyenrangúnak érezhessék magukat a hagyományos családdal. Lehet a fürdővízzel kiönteni a gyereket, de az nem vezet sehová. Jelzi azonban, hogy nincs mit várnunk a nyugattól, semmilyen előjellel.

Nincs értelme a tradíciókról prédikálni, a nyugatnak sejtelme sincs, ki volt Hunyadi János, hogy miért harangoznak délben, hogy mi is volt az a török veszedelem. Vendégmunkások árasztották el Európát a XV. században? A nyugat már semmit se tud a magyar történelemről, a magáéról se sokat. Már azt se nagyon tudja, kicsoda Szűz Mária.

A nyugat felületes. Bármikor összetéveszti Budapestet Bukaresttel, talán össze is akarja téveszteni. Nincs mit várni tőle, szeretni lehet, de nincs miért, gyűlölni meg kár. Igazából göröngy a pályán.

Mert nem ez a legrosszabb mai magyar önszemlélet. Van katasztrofálisabb, nem is egy. Két kimondottan öngyilkos szemlélet is van.

A „csúnya, aljas szomszéd népek” meggyőződés a militarizmus legsivárabb válfaját hordozza magában. Horthy Miklós idején se lehetett (volna) komolyan venni. Muszkli Miska fegyverkezik. „Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz”, „Hajrá, huszárok”, „Gyerünk fiúk, előre, fel a betonerődre”, meg ehhez hasonló marhaságok.

A másik oldal hasonlóan sivár. „Magyarnak lenni ciki”, „A magyar a legutolsó nemzet a világon”. „Csak külföldön lehet boldogulni”, „El kell innen menni”, „Magyarország egy leszedált nő”, meg ehhez hasonló marhaságok.

A két hülyeségtömkeleg látszólag annyira távol áll egymástól, hogy nem mindenkinek tűnik fel: ugyanannak az éremnek a két oldala. Nincs köztük semmiféle kibékíthetetlen ellentét. Fogyasztói típus-ideológiák, néha ugyanabban a nyomdában nyomják hozzájuk a brosúrákat.

A szomszéd népek típus-ideológiái sem különbek.

1982-ben jelent meg egy Ioan Lacranjan nevű ember grafomán szózata Erdélyről. Modern dákoromán nacionalista hegyibeszéd helyenként olyan pátosszal, ami nálunk automatikusan hányingert kelt. Az „emelkedett lelkületű” szerző őfelségéről, a parasztról ömleng, aki előbb dák volt, aztán római, végül román, és akit mindig elnyomott valami hódító finnugor söpredék, de aki mégis mindig birtokolta Erdélyt.

Ne háborodjunk fel a történelemhamisításon, mert ez nem történelem. Lacranjannak arról fogalma sincs. Nem is érdekli. A tények nem zavarják. Mítoszt hamisít. Attól izzadságszagú, hogy hamis. A pátosztól még rosszabb és még hamisabb lesz. Egy hullagyalázás módján végrehajtott területrablást szeretne eszményíteni. Hálátlan feladat. A közös közép-európai hagyományban bizonyos győzelmek eleve etikátlanok.Nemcsak az ő győzelmeik, az első és második bécsi döntés se volt etikusabb.

A nacionalista mítoszok gyártása tünet. Mindenki román volt a magyar történelemben, aki tehetséget mutatott. Lehetséges, hogy akad, aki ezt elhiszi, de az öngól akkor is öngól – hogy a manóba’ volt lehetséges, hogy ez a pusztáról szalasztott, nyavalyás, tehetségtelen vándor magyarság mégis ezer évig „elnyomta” a derék, becsületes, tehetséges, büszke, szép és nemes románokat, akik ráadásul nemcsak „előbb itt voltak”, hanem „mindig is többen voltak”?

A szlovákok elképzelései még szánalmasabbak. Még mindig azon ügyködnek, miként lehetne a XX. századi Csehszlovákia történeti előképét összetákolni a IX-X. században, miközben a modern Csehszlovákia már régen életképtelennek bizonyult.

Mi a szívfájdítóan közös?

A román, szlovák, szerb álmítoszok a magyar álmítoszok pontos másolatai, vagy kiszámított ellentéteik. Úgy illenek egymáshoz, mint zsák meg a foltja.

És még mi a közös?

Hogy egyikünknek se jó. Nekik se.

Folytatása következik.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Rám fért ez a tájékozódás...Nagy egyetértéssel !

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

lnpeters képe

Köszönöm, Katám!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

vati képe

Mennyire igaz! És ezért nem tudjuk "rendezni végre közös dolgainkat"...

Varga Tibor

lnpeters képe

Pedig ideje volna...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Elvesztettem a fonalat, amikor két hónapig nem tudtam jönni, de magában is érdekes volt ez a rész.

Annyit tennék hozzá, hogy nemcsak a nyugatot, a keletet sem érdekeljük, az arabokat meg pláne nem, és ezen nincs mit csodálkozni; a mi népünk kilencven százalékát is hiába kérdeznéd az ő történelmükről...

Amúgy is kicsi nép vagyunk...

lnpeters képe

Vannak kisebbek is - nagyobb öntudattal.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Elgondolkoztató tanulmány sorozatodnak ez a fejezete. Fájdalmas látlelet, de igaz. A történelem a nemzetek önzésének kultúrtörténete. Sohasem az igazság győzött, hanem vagy a nyers erő, vagy a ravaszság, a cselvetés. Ez utóbbi a kis népek fegyvere, volt olyan, amelyik nagy nép lett általa. A történelemben a népek, nemzetek, államok, uralkodóházak stb, ösztönösen, vagy tudatosan, de az élővilágot másolják, ahol a fennmaradás, túlélés, és a többiek fölötti uralkodás a stratégiai cél. Csúnya játszma, és köszönő viszonyban sincs a humanista gondolkodással. Persze, az éppen aktuális győztesek írják a történelmet, és benne mindig megmagyarázzák előbbi vereségeik okát, harcaik igazságosságát, győzelmeik szükségszerűségét. Aztán idővel jön az őrségváltás, és minden kezdődik elölről.  

lnpeters képe

Ezen kéne valahogy túllépni.

Pete László Miklós (L. N. Peters)