Tíz ujjadra

(Intelmek így ádvent táján – nem csak gyermekeknek)

Mózes egykor kőbe véste
mi az üdvös élet nyitja,
s hogy ne menjen feledésbe
a Szentírás megtanítja.

Megjegyezni nem túl nehéz,
figyelj csak az intő szóra,
tíz ujjadra fér az egész;
ekképp okít a fő jóra:

Én vagyok az Úr, az Isten,
aki téged megteremtett,
állhatatos légy a hitben,
dúlt lelkedben ez tesz rendet!

Más, idegen idolt, képet
sose faragj kőből, fából;
nem segít a bálvány téged,
a valótól pedig gátol!

Nevem ki ne ejtsd hiába,
szádon legyen gyakran lakat,
akkor foglald csak imába,
ha rá komoly okod akad!

Munkálkodhatsz hat napon át,
s szenteld meg a hetediket,
mert az áldás tesz majd csodát,
s megpihenve többre viszed!

Tiszteld apád, jó anyádat,
mert megszültek s felnevelnek,
ha nem gyötri őket bánat,
napjaik is szebben telnek!

Életet csak én adhatok,
mint a minden lelkek atyja,
bár a földi lét csak dadog,
ember azt ki nem olthatja!

Ne törj soha házasságot,
pokolra jut a parázna,
tisztítótűz lángja vár ott,
míg itt fenn hozsanna várna!

Meg ne lopd az embertársad,
akkor se, ha éhen veszel,
mi az övé, be kell lássad,
gazdag attól úgy sem leszel!

Hamis tanúbizonyságot
ne tégy soha senki ellen,
utólag hiába szánod,
visszaüt a csorbult jellem!

Ne áhítozz felebarát
vagyonára, asszonyára;
éber szemem figyel ma rád,
s ítélkezem nemsokára!

2013. dec. 14.