Tűzugró
Beküldte joepoet - 2013, június 24 - 17:06
Tűzugró
Szent Iván-éjjelen
a tüzet ugranám
át érted, azt hiszem.
És nemcsak mondja szám,
a mindig szótalan…
Bennem is tűz lobog,
és fénylik a nyaram,
szívem új dalt dobog.
Ki vagy, ki újból hív,
ifjú, magam korú?
Vagy kóbor emlék-ív
a múltból, koszorú?
Nem, éltető erő,
mely éppen jókor jött,
mint langy nyári eső –
holnap a tűz fölött,
majd tűző napsugár,
szemet elvakító,
vagy csábos online-szál,
egy lélekgyógyító…
De addig úgy lobog
egészen hajnalig,
mint vad tüzes csikó,
ha kapja fékjeit.
Sötét zablás gyönyör
kijár még énnekem.
E vallomás köszön
vissza ez éjjelen.
Varázsos éjszaka,
ne múlj el sohasem!
Együtt menjünk haza,
szorítsd őrző kezem!
Hozzászólások
hzsike
2013, június 24 - 17:10
Permalink
Nagyon szépséges ez a versed,
Nagyon szépséges ez a versed, kedves Józsi.
Örömmel olvastam:Zsike.)
ChristinaNadale
2013, június 24 - 17:23
Permalink
Nagyon szép, hangulatos vers,
Nagyon szép, hangulatos vers, benne van a szíved, úgy látom! :)
Gratulálok!:)
Haász Irén
2013, június 24 - 19:25
Permalink
Szívesen olvastam, tetszett!
Szívesen olvastam, tetszett!
Mysty Kata
2013, június 25 - 17:14
Permalink
Szívvel , lélekkel - tűzzel
Szívvel , lélekkel - tűzzel énekelsz! Örömmel olvastalak!kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, június 26 - 09:24
Permalink
Nekem is tetszett a versed,
Nekem is tetszett a versed, kedves Józsi. Szép, eredeti megközelítése a témának, és a forma is remek.