Talmi kincsek

Tüzes csikó a nap,
a nyár cifra batár;
kertünk ékes darab,
hat ár csak a határ.

A lét örömgalopp,
s bár gyakran kér kezet
- időt kacagva lop -,
a gond itt élvezet.

Egy álmos hajnalon
betört a vész szele:
sötétlő vad karom
csapott a kertre le.

Az ég is felrepedt,
pörögve hullt a gyöngy,
s a kert, a tervezett
már sárba fúlt  göröngy.

Tekinteted lesem,
amit a bú fon át,
becsüljük, kedvesem,
a sok megélt csodát!

A kincsekből nincs lett,
az emlék cukor-ék,
a többi csak díszlet,
tűnt szappanbuborék.