Tanúskodik a pálmafa

Régi történet, több helyen is olvastam.

——

Harun al-Rasid idején élt Bagdad egyik külvárosában két kereskedő, Szelim és Ahmed. Egymás mellett volt a házuk, látszólag jó szomszédok voltak.

Szelim azonban irigyelte Ahmedet. Látta, hogy a szomszéd sokat dolgozik, körültekintő és értelmes ember, és szemlátomást gyarapodik.

Gyarapodott ő is, fortélyos és számító ember volt, élére rakta a bevételt, és egyre jobban zavarta a másik szemmel látható sikere. A rozzant ház újjáépült, az udvar egyre rendesebb, az állatok jóltápláltak. Ahmed felesége csinos, és megközelíthetetlen.

A dzsinnek harapják meg! Ahmed már csaknem annyira gazdag, mint ő! Valamit tenni kéne!

Ravasz tervet eszelt ki. Néhány napig állandóan gondterhelt arccal járt-kelt, időnként látszólag kétségbeesetten töprengett. Arra törekedett, hogy Ahmed mindenképpen vegye észre.

A szomszédnak valóban  feltűnt Szelim nyugtalansága.

- Baj van, szomszéd? – lépett oda hozzá. – Segíthetek valamiben?

Szelim csak erre várt. Siránkozó arcot vágott.

- Sajnos nem, kedves jó szomszéd. Rajtam csak Allah segíthet!

- De hát mi a baj?

- Nagy az én bajom, szomszéd, igen nagy! Csak Allah segíthet!

Ha Ahmednek több alattomos emberrel lett volna dolga, alighanem mond valami udvarias frázist, és faképnél hagyja. De a jó szándékú és tapasztalatlan ember nem szokott hozzá a hasonló színleléshez.

- Bökd már ki, kedves szomszéd, hátha segíthetek!

Szelim nagyon sóhajtott.

- Nagy az én bajom!

- Mi az a nagy baj?

Szelim Ahmed füléhez hajolt:

- Tartozom egy gazembernek, szomszéd. Néhány napon belül semmim sem marad.

Ahmed megrökönyödött.

- Mennyi a tartozásod?

- Sok!

- Mennyi az a sok?

Szelim gyorsan még egyszer átgondolta. Sokat kell mondania, de annyit, amennyit Ahmed még éppen kinyöghet.

- Ezer arany, kedves testvérem!

Ahmed elsápadt. Az sok pénz, nagyon sok. Van-e neki annyi? Talán, ha minden kinnlevőségét behajtja.

Még egy pillantást vetett “szerencsétlen” szomszédjára, és elhatározta magát. Allah parancsa, hogy segítsünk a bajba jutottakon.

- Holnap alkonyatkor gyere el hozzám! Adok neked ezer aranyat!

Szelim szíve nagyot dobbant. Az ostoba szomszéd bekapta a horgot. A neheze azonban még hátra van.

- Kérlek, ne nálad! Szégyellem, hogy megszorultam. A nyugati kaputól háromszáz lépésnyire van a városfalon kívül egy magányos pálmafa. Kérlek, oda hozd a pénzt!

Ahmed bólintott és elsietett.

Szelim nem volt benne biztos, hogy a jóhiszemű és ostoba szomszéd valóban ezer aranyat fog neki ajándékozni, de Ahmed elhozta a pénzt.

- Kölcsön adom neked. Kérlek, akkor add vissza, ha az ügyeid rendeződtek.

- Allah áldjon, kedves testvérem!

Szelim a kabátja alá rejtette a tömérdek pénzt, és fütyürészve ment haza. A kölcsönügyletnek nem volt egyéb tanúja, mint a pálmafa. Szelimnek esze ágábans em volt visszaadni. Talált pénz. Jót tett a buta szomszédnak, az ostobák így tanulnak.

Este hálát mondott Allahnak, és még napokig nevetett magában a szomszéd hiszékenységén.

Teltek-múltak az évek. Szelim nem mutatott hajlandóságot a hatalmas kölcsön visszafizetésére, nem is említette soha, Ahmed pedig tapintatból hallgatott.

Egyszer aztán olyan idő jött, hogy Ahmednek szüksége lett volna a pénzre. Először csak célozgatott a kölcsönre, de Szelim nem értett belőle.

Végül Ahmed átment a szomszédba, és nyíltan felszólította Szelimet, adja meg a tartozását.

- Úgy látom, te már nem szűkölködsz, kedves barátom, nekem azonban most szükségem van a pénzre. Kérlek, add meg a tartozásodat.

- Miféle tartozást, jóember?

- Az ezer aranyat, amit a magányos pálmafa alatt adtam neked.

Miféle ezer aranyat? Összetévesztesz valakivel, vagy Allah elvette az eszedet.

Ahmed tovább erősködött, mire Szelim egy markos szolgával vezettette ki az udvarából.

Az elkeseredett Ahmed a kádihoz fordult.

A bíró másnap mindkettejüket maga elé idézte, és apróra elmondatott velük mindent. Ahmed elmesélte, miképpen adott kölcsönt a szomszédjának, Szelim azonban továbbra is tagadta.

- Szerencsétlen, beteg elméjű ember ez, nagíságos kádi, ne higgy neki! Honnan is lenne egy ilyen buta alaknak ezer aranya?

A kádi alaposan megnézte magának mindkettőt. Néhány percig gondolkodott, majd Ahmedhez fordult:

- Van tanúd?

Ahmed lehajtotta a fejét. Úgy érezte, ide is hiába jött.

- Nincs, nagyságos kádi.

- Senki?

A kádi közben oldalra lesett, és elkapta Szelim diadalmas pillantását. Jó emberismerő volt, sejtette, mi történt.

- Csak a pálmafa, nagyságos kádi.

Aprólékosan elmagyarázta, hol van az illető fa, Szelim meg esküdözött, hogy még életében nem járt arrafelé.

A bíró elmosolyodott.

- Hátha a pálmafa, akkor azt a pálmafát kell a törvénybe idéznem.

- A pálmafát, nagyságos kádi?

- Igen, azt. Ide kell jönnie, és tanúskodnia kell melletted, különben meg kellene, hogy büntesselek rágalmazásért.

Ahmed elsápadt, Szelim vigyorgott.

- Két katonával elsétálsz ahhoz a pálmafához, és a törvény nevében háromszor felszólítod, hogy jelenjen meg előttem, és tanúskodjon. Mindegyik felszólítás után tarts egy kis szünetet, hátha a fa felel vagy elindul. Utána a katonákkal együtt visszatérsz ide, és elmondod, jöne- a fa vagy sem.

Ahmed elkeseredetten bólintott. Megalázzák, utána meg börtönbe zárják rágalmazásért. Csüggedten indult el két katona közt a pálmafához.

A kádi Szelimre nézett.

- Addig érezd jól magad, uram – mondta talányos mosollyal. – meghívlak ebédre.

Jót ettek, közben mindenféle pletykákról, semmiségekről csevegtek. Ebéd után a kádi frissítőt hozatott, majd leült sakozni a vendégével.

Szelim határozottan jól érezte magát. Kitörte Ahmed nyakát. A szomszéd rágalmazóként a börtönbe kerül, a házát meg el fogják árverezni. Olcsón megvásárolja!

Csaknem egy órája játszottak, amikor a kádi mintegy mellékesen megkérdezte:

- Szerinted odaért már ahhoz a pálmafához a nyomorult?

- Szerintem már hamarosan vissza is ér, nagyságos kádi.

A bíró szórakozottan bólintott. Néhány perc múlva mattot adott Szelimnek.

Ahogy újra felállították a bábukat, megérkezett Ahmed.

- Jön a pálmafa?

- Nem jön, nagyságos kádi – felelte lehajtott fejjel a szerencsétlen.

A kádi rámosolygott.

- Ne aggódj, Ahmed barátom. A pálmafa már itt járt, és tanúságot tett melletted.

Szelim megrökönyödött.

- Fizetned kell, gazember! – fordult hozzá a kádi. - Honnan tudod, mikor ér vissza, amikor sose jártál ott? Holnap délig kamatos kamattal fizesd meg a kölcsön, és nekem is jössz kétszáz arannyal. Ha nem fizetsz, a tömlöc mélyén találod magad.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Nekem is tetszett...

lnpeters képe

Köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Mysty Kata képe

 Ez remek, el is viszem, és tovább adom! Ölellek!!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

lnpeters képe

Köszönöm, Kata!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

barnaby képe

De jó!! Nagyon szeretem ezt a fajta elmesélő okító-tanító történeteket.Harun -Al Rasid történetei csemegék ebben...Jó volt olvasni ezt is, köszönöm.Üdvözöllek:B:)

Haász Irén képe

Szeretem az ilyesmiket. :)))

Még mindig hiszem naivul, hogy valamiképp győz az igazság...

hzsike képe

Remek, tanulságos történet! Én is hiszem, hogy az igazság utat tör magának... :)

Jó volt olvasni! :)