Tavaszváró

Selymes barka ága ringjon, 

pacsirtadal hangja hívjon, 

barackvirág hamvas szirma 

bánatodra legyen ír ma.

Nap sugara úgy ragyogjon, 

hogy a szíved lángra gyúljon, 

s szembogarad égkék fénye,

legyen éltem reménysége.

Szellő langya simogasson,

úgy öleljen, úgy karoljon, 

mintha fájna, mintha félne, 

ringasson el könnyűsége.

Szíved engem úgy szeressen, 

hogy az érzés eltemessen, 

s mint a héj, mely körém tapad; 

úgy öleljen minden szavad.