Jelenlegi hely

Tegnap letettem...

Beküldte baramara - 2014, január 19 - 20:57

Tegnap letettem tollamat,

nem akarom, hogy fekete tinták folyjanak.

Majd akkor veszem ismét kezembe,

ha színes, virágos réteket rajzol

hófehér papírra tollam hegye,

s ha kitárhatom végre ablakom,

friss tavasznak édes illata száll be

pillangószárnyakon, s a fehér lapon

Kacéran táncoló napsugár nevet

a tegnap még szomorú szemembe.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea

2014, január 19 - 22:20

Permalink

Ó....nagyon átérzem, szépen

Ó....nagyon átérzem, szépen megjelenítetted a versedben az érzelmeidet.Kívánom Marianna, hogy jöjjön az a fény!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

baramara

2014, január 19 - 23:08

Permalink

Köszönöm, Sea kedves

Köszönöm, Sea kedves szavaidat! Én is várom, hogy jöjjön...

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Braunel

2014, január 20 - 09:32

Permalink

Tetszett a versed. De, hogy legyen benne egy kis optimizmus is, én még hozzátennék egy sort a legvégére, ami kicsit reményteljesebbé tenné a verset : de a holnap talán, már vidám lehet... Ha akarod elfogadod, ha nem, nem...

Van egy hasonló témáju régi versem. Ide másolom.

Konok remény

Fekete lapra írok fehér szavakat.
Remélem, egyszer vége lesz a rossznak,
és megtalálom újra
a boldogság-madarat.
Szövöm a szavakat csak úgy egymás után.
A gondolatok, mint sáros ár hullámai,
zúdulnak belőlem, sötéten és sután.
Zavarosan, mint a bábeli szó-beszéd.
Próbálom szépen sorba rakni őket
és nyújtanám a kezemet feléd...

De a szavak midig összekeverednek
és kezem bénán az ölembe hull.
Fekete lapon a betűk összefolynak.
Összegyűröm és kezdem újra.
Konokul.

2005. 05. 26.