Történelmi fordulópon volt-e Szigetvár ostroma? - LII.
ÖTVENKETTEDIK RÉSZ
Az ostrom komolyra fordult.
A vár elleni közvetlen, módszeres ágyútűz megindulásával a védelem esélyei kétségtelenül csökkentek. A török tüzérségi tűz „kegyetlenül az várat rombolta”. Az ütegállások a védők számára csaknem teljesen hozzáférhetetlenek voltak. A kitűnő fedezékek minimálisra csökkentették annak esélyét, hogy a védelem valamelyik lövege eredményesen tüzelhessen rájuk, a janicsárokból és egyéb gyalogsági alakulatokból álló éber fedezet pedig kilátástalanná tette a kitörést.
Várható volt, hogy a nagy tűzfölényben lévő török tüzérség módszeres tevékenysége eredményre fog vezetni. A dolgok logikájánál fogva a falrendszer leggyöngébb pontja sérült meg a leghamarabb. Ez a belső várban található magas, kerek torony volt, amely már egy évszázaddal korábban sem felelt volna meg az erődökkel szemben támasztott követelményeknek.
A várkapitány így számolt be a torony sérüléséről:
„nagyobb fele mind leromlott… és a torony mellett a kűfal (a téglából épült egyetlen északnyugati bástya) és sok leromlott benne”
A budai pasa elégedett lehetett.
Volt azonban ennek az összpontosított török tüzérségi tevékenységnek egy másik célja is, amit ezekben a nehéz órákban a magyar védők közül talán egyedül Horváth Márk várkapitány és néhány tapasztaltabb tisztje tarthatott számon. A belső falak, kurtinák és bástyák módszeres rombolása mellett a szakadatlan tüzérségi tűznek kellett fedeznie azokat a műszaki munkálatokat, amelyek a mostanra lecsapolt tó medrén át a délkeleti és délnyugati bástyák felé vezető töltések megépítését célozták. Ez a munka nem véletlenül kezdődött a folyamatos tűzcsapással egyszerre.
A török sok ezer magyar falusit hajtott munkára. Átvágatta velük a pécsi országútnak a városon átvezető töltését, hogy a várat övező tó vizét elvezesse. Közben kocsik ezrei hordták a földet és a fát az ostromtöltésekhez. Külön-külön építettek egy-egy ilyet a vár délnyugati, illetve délkeleti bástyája irányába.
Ezeket a munkálatokat is fedeznie kellett a folyamatos tüzérségi tűznek.
„Ezalatt pedig egyáltalán nem szűntek meg a várat mindkét felől ágyúkkal állandóan lőni.”
A tüzérségi tűz hatodik napján északon a pasa még egy ütegállást hozatott létre. Az itt elhelyezett lövegek már lényegében a középső vár magasságában állottak, és a belső várat is tűz alatt lehetett velük tartani. Ez a tüzérségi állás huszonhatodikán estére készült el.
Ezen a napon érkezett meg a pasa táborába a veszteségek pótlására Tolnáról iderendelt kétszáz katona.
Huszonhetedikén hajnalban tüzelni kezdett a törökök új ágyútelepe is.
„Majorkert felöl is sáncok vala,
Napestről vár ellenében vala,
Abból az bástyákat töretik vala,
Egynehán főtarackok onnan vala.”
Közben egyre épültek a töltések. Khadim Ali joggal érezhette úgy, minden az ő akarata szerint történik. Biztos volt benne, hogy néhány héten belül elfoglalja Szigetvárt.
Folytatása következik.