Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma? - III.
Történelmi fordulópont volt-e Szigetvár ostroma – III.
Miért (is) volt jelentős Zrínyi áldozatvállalása?
Képzeljük el, hogy Szulejmán szultán nem áll meg Szigetvár előtt, mert erre nincs szükség. Azért nincs, mert az uralkodó Zrínyit a fősereghez rendeli a katonaságával egyetemben. Szigetváron mindössze ezerötszáz katona állomásozik, spanyolok, olaszok, németek és magyarok vegyesen. A vár parancsnokává egy olasz ezredest neveznek ki, aki azonban a török főerő jövetelének hírére – arra hivatkozva, hogy emberei nem kapták meg a törvényben nekik járó ostrompénzt – csapatával együtt kereket old. Az augusztus elején megjelenő török felderítő osztagok a várat üresen találják, az egyik bég néhány század katonát rendel az őrizetére.
A szultánnak jelentik, hogy harc nélkül került az oszmán had kezére Szigetvár. A nagyúr csak távolról szemléli meg, még csak le sem táborozik a vár körül, hanem továbbhalad Bécs felé.
Az előreküldött fosztogatók már augusztus hatodikán feltűnnek Bécs környékén. A főerők ugyanekkor Fejér megyében járnak.
A császárváros nem védtelen. Miksa a német birodalmi rendektől kért segítséget, és azok csaknem ötvenezer katonát állítottak ki. Ehhez járult Miksa hada, a kettő együtt 70-100 ezer főre rúghatott. A győri hadiszemle alatt érkezett meg Szulejmán közeledésének híre. A császár előbb parancsot adott a táborbontásra, és arra, hogy a csapatok induljanak, és szálljanak szembe az ellenséggel.
Ekkor azonban tanácsadói meggyőzték a határozatlanságra hajlamos uralkodót; legjobb lesz azonnal biztonságba helyezni a családját. Ne is Bécsbe menjen, amelynek környékén tatárok és akindzsik kószálnak, hanem válassza inkább a távoli Prágát, az nincs a harcok körzetében. Az uralkodó és családja legyen az elképzelhető legnagyobb biztonságban.
Az uralkodó távozása után a hadvezérek nem tudtak megegyezni még abban sem, hogy ki legyen a főparancsnok. Közben a török elözönlötte Magyarország nyugati végeit.
A császár távozásának híre elterjedt a harcra készülő csapatok között, és többé senki sem volt képes a bomlást megállítani. A magasabb rangú tisztek is könnyen találtak ürügyet a menekülésre. Augusztus közepén már alig húszezer ember maradt, a hadvezetés elrendelte a visszavonulást. A magyar urak kiváltak a seregből, ki-ki sietett haza. Zrínyi Miklós a horvát rendek követelésére hazatért, hogy megvédje a gondjaira bízott országot.
Elkéstek. Bécset már körülzárta a török.
A birodalmi hadak parancsnokai hazájuk védelmére hivatkozva Németország felé vezették csapataikat. Közben már teljes erővel folyt a császárváros ostroma.
Nem volt már idő arra, hogy a császári diplomácia valamiféle szövetségi rendszert tákoljon össze. Bécs nem készült fel az ostromra, nem volt elegendő őrsége, sem élelme, sem kinevezett parancsnoka. Így is huszonhét napig védekezett.
Bécs szeptember 24-én esett el. A városban kevés tapasztalt katona volt, így a lagumdzsiknak már az első komolyabb próbálkozás fényes sikert hozott: a felrobbanó török akna miatt csaknem ötvenméternyi hosszúságban omlottak le a falak. A mögötte lévő erődök nem voltak előkészítve a védelemre, ráadásul a robbanásban halálát lelte a falszakasz parancsnoka is, a detonációt követő általános támadás teljes sikert hozott.
A török fékevesztetten pusztított az elfoglalt városban, a rablás napokig tartott, a szultán parancsára fellépő főtisztek is nehezen fékezték meg. Közben a portyázó tatárok és akindzsik már bajor, cseh és velencei területeket pusztítottak. A ruméliai beglerbég parancsnoksága alatt álló csapatok sorra hódoltatták Alsó-Ausztria városait.
Szulejmán boldog volt, életcélját megvalósította.
Hogy tetszik egy ilyen változat?
Folytatása következik.
Hozzászólások
Szepesi Zsuzsanna
2014, augusztus 27 - 09:45
Permalink
Akkor talán az egész országot
Akkor talán az egész országot el tudta volna foglalni, feldúlni nem csak a középső részét, bár Bécs is megtapasztalta volna a török vendégeskedés minden "áldását"?
Szepesi Zsuzsanna
lnpeters
2014, augusztus 27 - 17:08
Permalink
Így van! Leginkább Zrínyin
Így van! Leginkább Zrínyin múlt.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2014, augusztus 28 - 14:03
Permalink
Bár azt szokták mondani, a
Bár azt szokták mondani, a hadtörténeti elemzésekben nincs sok értelme a ha szócskával kezdődő mondatoknak, mert úgysem tudunk visszamenni időben, hogy ami már megtörtént, azt más irányba tereljük, engem mégis meggyőztél, Laci! Van olyan áldozat, ami minden látszat ellenére mégsem hiábavaló. Szerintem ilyen volt 48 és 56 is! Azonnali eredményt nem hozott, de a világ láthatta, hogy a legyőzhettlennek vélt zsarnokság, vagy diktatúra igenis kikezdhető, és csak idő kérdése, hogy mikor omlik össze véglegesen. Zrínyi az én szememben nem egy vakmerő hazárdőr volt, aki látván a sorsa kilátástalanságát a történelmi hősök panteonjába akart bekerülni, hanem igenis, egy nagyon bölcs stratéga, aki tisztában volt vele, hogy mind a töröknek okozott vesztesség, mind pedig az időnyerés a keresztény Európa malmára hajtja a vizet. És itt a fordulópont. Más kérdés, hogy ezt a Nyugat elfelejtette, vagy el akarja felejteni...
lnpeters
2014, augusztus 30 - 21:09
Permalink
Igazából nem a Nyugat, hanem
Igazából nem a Nyugat, hanem az osztrák történetírás, és a még mindig annak járszalagján tipródó hazai. Köszönöm, Feri!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Della
2014, augusztus 31 - 08:31
Permalink
A változat tetszik, de sajnos
A változat tetszik, de sajnos nem változtat.
Olvasom a történeteidet és másként látok történelmi "tényeket".
lnpeters
2014, szeptember 1 - 21:44
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)