Trójára emlékezik az Idő

Egykor régen
Nagyon régen,
Laomedón idejében
Citadella koronázta
A Hissarlik dombot;
Tehéngázlón
Királylány bolyongott...

Boszporusz partján
Régi temető;
Trójára emlékezik az Idő...

Eső hullt egykor a dombra,
Héraklész készült rohamra,
A széles trójai síkság
Csizmaszárig sáros...
Reggelre romhalmaz maradt,
Nem volt többé város...

Szkamandrosz-parti
Mítoszkeltető;
Trójára emlékezik az Idő...

Valaha volt valóság is,
Ki tudja, miféle,
Ahhoz, hogy újjászülessen
Tetszhalálból feltámadó
Mítosztömeg kéne...

Homok hullámzik felette,
Az Idő is elfeledte...

Istenek verítékeztek,
Domb tetején építkeztek;
Fenn az útját
Vén Héliosz
Csodálkozva rója -
Másnapra a Hissarlikon
Állt az újabb Trója.

A Történelem arcán vén redő...
Trójára emlékezik az Idő...

Bronzkor fénydús ege alatt
Tömérdek karaván halad,
Téres Kárpát-medencéből
Előkelő utazó jön,
Akkoriban ez nem volt ritka eset...
Trójában vajon mi dolga lehetett?

Akkor nem létezett Google-kereső...
Trójára emlékezik az Idő...

Szép Heléna érkeztével,
- Vagy ki tudja, hogy mi okból -
Elborult az ég,
Mellvértek baljós fényétől
Sziporkázott
Az egész vidék...

Sok régi rossz bronzkard került elő...
Trójára emlékezik az idő...

Az volt talán a legelső,
Hosszas, véres, felkavaró
"Világháború"...
Nem véletlenül tapadt rá
Mítoszkoszorú...

Véres tetemek,
Szétfoszló erő...
Trójára emlékezik az Idő...

Hős Hektór,
Könyörtelen görögök;
Akhilleusz utolsókat hörög
Nyíltól találva...
Gazdátlan lesz a pélioni dárda...

Tíz évig tipródott a túlerő...
Trójára emlékezik az Idő...

Rettentő tűzvész,
Végső naplemente...
Utána romok sok-sok rétege,
Végül a por...
A modern láb a Régmúlton tipor...

Teliholdkor tán
Hektór lép elő...
Trójára emlékezik az Idő...