Trianon-cserepek

Millennium színes csokra;
Egy ország tört -
Szilánkokra...

Se győztes, se vesztes nem ép,
Még ma is sebez a cserép.

Zötyög a vén idő-kerék,
Múlt gyertyája lassan leég.

Vén kárpáti eső csepeg;
Áznak Trianon-cserepek.

Ködbe foszlik mind, ami szép;
Ázik önbizalom-cserép.

Tehetség önzéssé vakul;
Szétszéledni - céltalanul...

Forog, nyikorog a kerék,
Kopog milliónyi cserép.

Csökött kisország-fóbiák...
Sóhajtanak útmenti fák...

Nemzetet bomlaszt a sanda
Globális pénz-propaganda.

Kisország-féltékenységek;
Vigyorgó idegen érdek...

Média pénz után koslat,
Feketét fehérre mosdat.

Megszálló idegen sereg
Tapossa a cserepeket.

Bennünk lakó trianonok
Rossz, vérengző gyomra korog.

Nemzetvesztő politikák
Törnek cserepeket tovább.

Minden cserép külön világ,
De közös - a rabszolgaság.

Bár isten megmutathatja,
Össze csak Ember rakhatja.

Vagy bízni, élni tanulunk,
Vagy cseréphalmaz maradunk.

 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyszerű vers! Ezeken a cserépszilánkokon térdepelünk ma is, kedves Laci. De meddig még? 

lnpeters képe

Ki tudja... Ez most a legkomolyabb feladatunk, Feri...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Remek verset írtál, így van.

Erzsike 

lnpeters képe

Köszönöm, drága Erzsikém!

Pete László Miklós (L. N. Peters)