Trianon-cserepek
Millennium színes csokra;
Egy ország tört -
Szilánkokra...
Se győztes, se vesztes nem ép,
Még ma is sebez a cserép.
Zötyög a vén idő-kerék,
Múlt gyertyája lassan leég.
Vén kárpáti eső csepeg;
Áznak Trianon-cserepek.
Ködbe foszlik mind, ami szép;
Ázik önbizalom-cserép.
Tehetség önzéssé vakul;
Szétszéledni - céltalanul...
Forog, nyikorog a kerék,
Kopog milliónyi cserép.
Csökött kisország-fóbiák...
Sóhajtanak útmenti fák...
Nemzetet bomlaszt a sanda
Globális pénz-propaganda.
Kisország-féltékenységek;
Vigyorgó idegen érdek...
Média pénz után koslat,
Feketét fehérre mosdat.
Megszálló idegen sereg
Tapossa a cserepeket.
Bennünk lakó trianonok
Rossz, vérengző gyomra korog.
Nemzetvesztő politikák
Törnek cserepeket tovább.
Minden cserép külön világ,
De közös - a rabszolgaság.
Bár isten megmutathatja,
Össze csak Ember rakhatja.
Vagy bízni, élni tanulunk,
Vagy cseréphalmaz maradunk.
Hozzászólások
hubart
2016, június 5 - 10:45
Permalink
Nagyszerű vers! Ezeken a
Nagyszerű vers! Ezeken a cserépszilánkokon térdepelünk ma is, kedves Laci. De meddig még?
lnpeters
2016, június 5 - 17:26
Permalink
Ki tudja... Ez most a
Ki tudja... Ez most a legkomolyabb feladatunk, Feri...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2016, június 5 - 13:55
Permalink
Kedves Laci! Remek verset
Kedves Laci!
Remek verset írtál, így van.
Erzsike
lnpeters
2016, június 5 - 16:45
Permalink
Köszönöm, drága Erzsikém!
Köszönöm, drága Erzsikém!
Pete László Miklós (L. N. Peters)