Triumvirátus
Beküldte Zajácz Edina - 2013, április 6 - 18:55
Egy hokedli, egy kötél, egy szálfa,
riadt szemed láva villanása,
ennyi elég döntésedhez éppen,
hogy velem se legyél engedékeny.
Kis hokedlin az öledbe ültem,
néztem, ahogy szavam rád derűt csen,
lógtam rajtad akár egy rongybaba,
s hajtogattam: én szeretlek apa.
Köteledből készítettél hintát,
búgó gerlék ágai közt vitt át,
míg mesélted milyen kincs a hűség,
arcomra szűz álmot szórt a hűs ég.
Derék szálfa csalogatott akkor,
szádban roppant fanyarul egy vackor,
kávé-inged nem lakta már senki,
én nem, én nem tudtam észre venni.
Őzet véltem sivítani este,
a hurokban rémlett apám teste,
újra láttam a vergődést, a kínt,
ahogy könnyein át még rám tekint.
Hozzászólások
hzsike
2013, április 6 - 19:21
Permalink
Most nehezen tudok
Most nehezen tudok megszólalni, kedves Edi!
Azt mondják, az a jó vers, amelyik hat! Nos ez most megvolt, szinte fáj, ami Neked is fájt akkor -és gondolom, még ma is - nagyon átjött az érzés.Gyönyörű versben gyönyörű rímekkel kifejezni egy szorító fájdalmat. Te, ezt mesterien megoldottad. Fogadd nagy gratulációmat!
Szeretetteljes ölelésem:Zsike:)
Zajácz Edina
2013, április 7 - 00:14
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy olvastál kedves Zsike:).
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 7 - 10:39
Permalink
Kedves Edina! Nagyon szomorú
Kedves Edina!
Nagyon szomorú és nagyon szép vers lett.
Szeretettel Dyona
Zajácz Edina
2013, április 7 - 19:12
Permalink
Kedves Dyona, nagyon
Kedves Dyona, nagyon köszönöm, hogy itt jártál:).
M. Karácsonyi Bea
2013, április 7 - 12:26
Permalink
Nagyon szép lett, egyéni
Nagyon szép lett, egyéni írásmódod, őszínte, belső lírád, egyediséged emeli a versedet fel magasra.
Zajácz Edina
2013, április 7 - 19:16
Permalink
Nagyon köszönöm Sea, mintha
Nagyon köszönöm Sea, mintha itt tanultam volna írni :).
A véleményednek nagyon örülök.
Mysty Kata
2013, április 7 - 13:40
Permalink
Nekem lelkiekben túlsúlyos ,
Nekem lelkiekben túlsúlyos , szavam is megáll. Tökéletes drámai vers.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Zajácz Edina
2013, április 7 - 19:20
Permalink
Köszönöm Kata, sajnos az élet
Köszönöm Kata, sajnos az élet írta.
Schvalm Rózsa
2013, április 7 - 18:14
Permalink
Fájdalmasan szép kedves
Fájdalmasan szép kedves Edina. Szeretettel gratulálok! Rózsa
Zajácz Edina
2013, április 7 - 19:26
Permalink
Köszönöm Rózsa, örültem a
Köszönöm Rózsa, örültem a látogatásodnak.
Haász Irén
2013, április 7 - 22:34
Permalink
Az utolsó sorban nem értem,
Az utolsó sorban nem értem, hogyan inthet az érfal, - egyébként pedig eláll a szavam...!!
Gratulálok, Edina!
Zajácz Edina
2013, április 7 - 23:00
Permalink
Kedves Irénke, vártam
Kedves Irénke, vártam már,hogy valaki majd ezt megjegyzi. Az érfal valóban nem tud inteni, annyit szerettem volna mondani vele, hogy az utolsó dobbanással el is köszönt tőlünk, az élettől apa, mint amikor valaki méltósággal meghajol , befejezte szerepét.
Volt ennek a sornak , a versnek is más verziója, a Poet blogban még az van, de úgy döntöttem, hogy ezt a pici költői szabadságot megengedem magamnak.
Köszönöm, hogy olvastál, örültem a látogatásodnak.
EDI
barnaby
2013, április 7 - 22:49
Permalink
Hű, ez a vers...letaglózott,
Hű, ez a vers...letaglózott, annyira drámai, élesen elémvetítette a "triumvirátus eszközeit", melyek lehetnének akár egy békés idilli emlék képei is...de nem azok...biztosan állítom, ennél jobb verset még nem olvastam mostanában semelyik oldalon sem...Szeretettel üdvözöllek:B:)
Zajácz Edina
2013, április 7 - 23:22
Permalink
Köszönöm szépen, nem tudok
Köszönöm szépen, nem tudok mit mondani, egyetlen mondatba foglaltál minden leírhatót.
Éppen így akartam átadni, ahogyan láttad.
Köszönöm még egyszer:).
Edina
hubart
2013, április 8 - 15:15
Permalink
Még meg sem száradt a tenta,
Még meg sem száradt a tenta, amikor olvastam ezt a verset, és már akkor éreztem, hogy hatalmas kifejező erő lakozik a képeiben. A fájdalom, a testi-lelki szenvedés megjelenítésének művészi példájával szembesülhetünk. Bár a gerenda szálfaként való megnevezésével már akkor sem értettem egyet, mert az a költői szándékkal ellentétben valami egészen mást jelent, és a befejező sor is némi értelmezési gondot okozhat (nemcsak nálam, amint az a hozzászólásokból is kiderül), ez a két rélszlet semmit sem von le a mű egészének katarzis-élményéből. Gratulálok.
Zajácz Edina
2013, április 9 - 18:27
Permalink
Kedves Feri, nagyon köszönöm
Kedves Feri, nagyon köszönöm a figyelmedet, részemről nem nagyon vitatkoznék a vers szempontjából, főleg nem egy férfival, hogy mi a szálfa és a gerenda közötti különbség, de nem hinném, hogy itt baj lenne ezzel a szóhasználattal.
" Szálfa: a vágható koru fának ágaktól megtisztított és sudartalanított egész törzse vagy annak legnagyobb része, tehát az a fa, mely levágás után ágaitól megtisztítva, sem tönkökre, sem hasábfára nem vágatik fel, hanem egy szálban marad. A Sz.-nak legalább 7 m. hosszunak kell lenni és alsó végén legalább 15 cm. átmérővel kell birni."
Az, hogy vágás után ki milyen célra használja, más kérdés.
Sokszor átírok egy-egy verset, nem mindig egyforma sikerrel, nem gondolom, hogy az utolsó sor megértésén órákat kellene valakinek töprengenie. Tény, hogy írhatnám másképpen, de nem véletlenül maradt és marad így.
Köszönöm, hogy olvastál.
Edina