Uballit háza - XII.

SZOMBAT

Május 15.

12 40

Tours

Franciaország

  A könyörtelen szempár a szekrények és kofferek tartalmát vizsgálgatta. Két férfi sorra kitárt és megmutogatott mindent. Ninurta semmihez sem nyúlt, csak néha intett: tovább. A legapróbb tárgyat is megvizsgálta.

— Úgy tűnik, mindent itt hagytak, uram!

Ninurta erre csak a fejét rázta: nem. Igazából semmit sem hagytak itt. Semmi olyat, ami lényeges. Nem fognak ide visszajönni! Másutt kell keresni őket!

Nyílt az ajtó, bejött az egyik embere. Ninurta csak a fejét fordította arra, aztán visszatért a szoba átvizsgálásához. Üzenetet keresett. Nem hagytak-e hátra valamit, amivel hírt adnának? Nem akarnak-e tárgyalni? Ha igen, megspórolhatja az újabb nagyarányú kutatást. Ha tárgyalni akarnak, hitegetni kell őket, amíg a kezébe nem adják magukat. Utána jöhet az ítélet-végrehajtás! Mert Theodora és Rustem számára nincs kegyelem! Erre nagyon világos parancsa van. Árulók! Le kell nyúzni a bőrüket, és a Szégyenudvarban karóra kell húzni a fejüket!

Nem valószínű, hogy ilyen értelmű üzenetet hagytak volna hátra. Dehogy akarnak tárgyalni! Nem bolond egyik sem! De hátha valamivel elárulták magukat! Hátha egy itt felejtett tárgy elárulja, mik a terveik!

• Uram! — szólította meg tiszteletteljesen az újonnan érkezett.
• Mit akarsz?
• Akarja, hogy behozzam a pincért? Hátha tud valamit!

Ninurta a fejét rázta.

• Ne!

Egyéb se hiányozna, mint itteni embereket bevonni az ügyükbe! A pincér legrosszabb esetben is csak ellendrukker. Kívülálló, akit nem igazán érdekelnek a dolgaik. Amúgy sem tudhat semmit, csak azt, amit neki mondtak. Azt pedig már elmesélte. Ha megkínoznák, talán az egész környék gyűlöletét kivívnák. Nem szabad idegeneket érzelmileg bevonni a dolgaikba, mert az hibákat gerjeszt, a hibákat pedig kerülni kell.

• A recepcióst? — próbálkozott újra a férfi.
• Takarodj ki a kocsihoz! — hörrent rá Ninurta.

Az ember ijedten elszelelt. Ninurta bosszúsan csóválta a fejét. Még kevesebb beszédre kell szoktatni ezeket a fickókat! Az sem lenne baj, ha a legújabb generáció már tökéletesen hallgatag volna! Feltétlenül beszélnie kell erről a Sorstáblák Őrével! Hallgatás és engedelmesség!

Valaki állt a szoba sarkában, akihez Ninurta egyetlen szót sem szólt. Jószerivel rá sem mert nézni, pedig Arshak a beosztottja volt a Trónörökös akaratából. Az egyetlen ember a világon, akitől Ninurta komolyan félt. A hallgatag behemót a maga hét és féllábnyi magasságával úgy tornyosult a háta mögött, mint a rossz lelkiismeret szobra.