Unaloműző

Hogy vagyok?
Micsoda kérdés!
Különben köszön:
Jól!
De miért kellene tudnom:
hogy vagyok?
A kérdésedre válaszolok:
miért ne?
Hiszen unatkozok!
Kitaláltam valamit:
rakom a szavakat egymás mellé,
csak úgy hevenyén.
Koncentrálni nem tudok,
és nem is akarok!
Nem keresem a szavak értelmét:
jelentenek-e valamit,
vagy nem?
Sorakoznak egymás után,
még tolongnak is.
Magot hullatnak,
aztán már szórják is:
jusson bőven a madaraknak is!
A szavakból nem tudok meg semmit.
Folytatom-e, vagy nem?
Legalább azt tudnom kell.
De nem tudom!
Nem is foglalkozok vele.
Na, de rajtakapom magam:
a szavakat rakosgatom egymás mellé.
Könnyen odajutsz te is:
csak rakod egymás mellé a szavakat,
azt eddig tagadtam,
és ma sem tudod meg!
Kieszeltem valamit.
Legszebb szó az 'unalom'!
Szorgos embereknek nem való!
Nem baj, az se baj.
Az se, ha lehull fejedről a haj?
Amiről nem tudsz,
pláné nem baj!
A szavakat úgy is rakom egymás mellé:
az a hobbim nekem.
De hogyan teszem,
nem lehet mindegy,
helyes-e, vagy nem?
Mióta erre odafigyelek,
rakom a szavakat egymás mellé,
de nem akárhogy: helyesen,
s az unalom távol áll tőlem!