Vén poéta
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, december 13 - 19:19
Pokoltűzbe lóg a vézna lábam,
pedig a földön se nagyon fáztam.
Mezítlábas, vén poéta vagyok,
lelkem e hőben most mégis vacog.
Szemem bezárom, elvakít a szenny,
csak igazaknak jár a fönti menny.
Oldj fel, Isten e kínból lágy puhán,
ne nézzem végig a saját tusám.
Dörömböl agyam falán a bánat,
megadom magam a léha mának.
Repedezik a valóság máza,
miattam bús a csillagok háza.
Hozzászólások
hzsike
2015, december 14 - 07:49
Permalink
Nagyon tetszett!! Sokatmondó
Nagyon tetszett!! Sokatmondó mély vers.
Ölellek.
Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, december 14 - 13:45
Permalink
Kedves Zsike! Öröm, hogy
Kedves Zsike!
Öröm, hogy benéztél a vershez, igyekezem a hagyományokhoz híven írni, remélem nem hiába.
Erzsike
lnpeters
2015, december 14 - 14:33
Permalink
Gratulálok!
Gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, december 14 - 14:41
Permalink
Kedves Laci! Köszönöm szépen,
Kedves Laci!
Köszönöm szépen, hogy olvastad szerény versemet.
Erzsike
Csilla
2015, december 14 - 15:46
Permalink
Nagyszerű lett, Erzsike, a
Nagyszerű lett, Erzsike, a forma is sikerült, és a tartalom is remek! Szeretettel gratulálok! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2015, december 14 - 18:15
Permalink
Kedves Csilla! Örülök, ha
Kedves Csilla!
Örülök, ha neked is tetszett, köszönöm.
Erzsike
Becca
2015, december 14 - 23:37
Permalink
Bizony, hogy nagyon szépen
Bizony, hogy nagyon szépen írtad le a bánatodat...
Nagygyörgy Erzsébet
2015, december 15 - 10:54
Permalink
Kedves Becca! Örülök, ha
Kedves Becca!
Örülök, ha neked is tetszett, ölellek érte.
Erzsike