Vén poéta

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, december 13 - 19:19
Pokoltűzbe lóg a vézna lábam,
pedig a földön se nagyon fáztam.
Mezítlábas, vén poéta vagyok,
lelkem e hőben most mégis vacog.
 
Szemem bezárom, elvakít a szenny,
csak igazaknak jár a fönti menny.
Oldj fel, Isten e kínból lágy puhán,                  
ne nézzem végig a saját tusám.
 
Dörömböl agyam falán a bánat,
megadom magam a léha mának.
Repedezik a valóság máza,
miattam bús a csillagok háza.
 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2015, december 14 - 07:49

Nagyon tetszett!! Sokatmondó mély vers.

Ölellek.

Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, december 14 - 13:45

Kedves Zsike!

Öröm, hogy benéztél a vershez, igyekezem a hagyományokhoz híven írni, remélem nem hiába.

Erzsike

lnpeters képe

lnpeters

2015, december 14 - 14:33

Gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, december 14 - 14:41

Kedves Laci!

Köszönöm szépen, hogy olvastad szerény versemet.

Erzsike

Csilla képe

Csilla

2015, december 14 - 15:46

Nagyszerű lett, Erzsike, a forma is sikerült, és a tartalom is remek! Szeretettel gratulálok! :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, december 14 - 18:15

Kedves Csilla!

Örülök, ha neked is tetszett, köszönöm.

Erzsike

Becca

2015, december 14 - 23:37

Bizony, hogy nagyon szépen írtad le a bánatodat...

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, december 15 - 10:54

Kedves Becca!

Örülök, ha neked is tetszett, ölellek érte.

Erzsike