Versmatiné

MystyKata
Versmatiné
 
Epigramma
színre lép,
térdre rogyva,
 megkísért.
Ostorának
vége pattan
felröpül,
s az ég felel!
 
Dalban ritmus,
ropja tánc-ház!
Díszlet rejti
"Kedves" álmát.
Síppal-dobbal
kísérgeti,
plakátján meg
dobra veri.
 
Lenge láng,
torz ideák,
Miért oly
tétovák?
- Szavalnak
 elégiát,
s tetemre hívják
a melankóliát.
 
Szárnyaló
tercinák;
levegő-
akrobaták.
Azt jelzik,
legjobb szám:
szonett,
a király.
 
Hálaének,
szán, úgy szán!
Isten felé,
kiálts már!
Ódák hosszú
óraszám,
fohászkodnak,
jobb lesz tán?!