Veszett szelek (Emlékvers 1937. December 3. Péntek)
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, június 16 - 11:05
Olykor, ha veszett szelek fújnak,
érzem keserűjét a múltnak.
Ez a tél már csontomig hatolt,
versfolyamom lelkembe fagyott.
Reménytelen, fájó szerelem,
tudom nincs számomra kegyelem.
Ma szombat van, hideg a szívem,
kihűlt tegnap a rideg sínen.
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 Homonnai_József_Attila.jpg | 13.67 KB |
| Homonnai_József_Attila.jpg | 13.67 KB |
| Homonnai_József_Attila.jpg | 13.67 KB |
| Homonnai_József_Attila.jpg | 13.67 KB |
| Homonnai_József_Attila_2.jpg | 13.67 KB |
Hozzászólások
Csilla
2015, június 16 - 11:43
Permalink
Jaj, nagyon szomorú lett a
Jaj, nagyon szomorú lett a vége. Kívánok csendes, cirógató szellőket! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2015, június 16 - 12:29
Permalink
Kedves Csilla! Köszi hogy
Kedves Csilla!
Köszi hogy olvastad, bocsika, de most láttam nem jeleztem milyen apropóból íródott, rendbe tettem...
Erzsike
Csilla
2015, június 16 - 12:49
Permalink
Így igen más, bár a sínek
Így igen más, bár a sínek miatt volt egy sejtésem...Gratulálok megemlékező versedhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2015, június 16 - 15:09
Permalink
Kedves Csilla! Köszönöm
Kedves Csilla!
Köszönöm szépen.
Erzsike
Nagygyörgy Erzsébet
2015, június 16 - 22:04
Permalink
Ó, köszönöm a képet...
Ó, köszönöm a képet...