Vigasz

Ezernyi ragyogó csillag fénye
hullott a szegények életére,
ott találtak közöttük engem is,
bánom a bűnömet azóta is

Velük izzadtam, görnyedtem estig,
éjszaka figyeltem: más hogy alszik.
Nadrágom vászon, cipőm foltos volt,
szégyelltem magam,mint a drótostót.

Nem mertem kimenni az utcára:
nyomorúságom senki ne lássa!
Kerültem apám,s a testvéreim,
és ha velük voltam, gyötört a kín.

Csak haláluk után változtam meg,
elkerültem őket: s most szenvedek.
Elképzelem olyankor: mellettem
vannak, s őket igazán szeretem.

Rájuk adom a legszebb ruhámat,
s megyünk sétálni minden vasárnap.
Mindenkinek bemutatom, ő az
én apám, de késő már a v