VilágVge

       Mysty Kata

      VilágVge
 
 Elszakadt jaj, el! már az élet
 vontató - vonszoló kötele,
 Elapadt, jaj, el ! - a Szeretet
 forrásának élet melege.
 Fogollyá váltak szabad szívek
 szállni vágyó kék madarai.
 Szomorú kánonban ezért szól
 szerelmesek üzenő dala.
 Hegyek közé szorult már a táj,
 - tűzpiros folyama árad szét.
 Szívrózsákba fülledt világnak
 - kiszikkadt tava szája tátva.
 Hallod, hogy fújja fájdalomkürt
    vészjelét,s viszi szél szerteszét!?
 Keservesen rí égi nemzet.