Visszavárlak

Őrzöm azt a szirmot - legféltettebb kincsem -
ami a tavaszból nékem megmaradt,
s lélekpihéidet, egyebem már nincsen
a lombtalan, csontos, őszi fák alatt.

Nyomaszt e sivárság, jő a téli álom,
s már hólepel alatt sír a pusztaság;
de szemsugaraid én még visszavárom,
napfényes nyaram tán újragyújtanák.

2013. nov. 29.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Nagyon szépséges!

"de szemsugaraid én még visszavárom,
napfényes nyaram tán újragyújtanák."

Csodálatos sorok, egy nagyon szép versben!

Tisztelettel: Joli

Mysty Kata képe

  Aranyos kis lélekpihe!!!Szívhezszóló..

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Köszönöm szépen kedves szavaitokat! :)

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép vers kedves Feri.

Szeretettel gratulálok! Rózsa

barnaby képe

Ajh, de nagyon szép, szerelmes vers! Gratulálok , tényleg öröm volt olvasni.Üdvözöllek?B:)

hubart képe

Kedves Rózsa, Barna, köszönöm hozzászólásaitokat! :)

hzsike képe

Gyönyörű verset írtál, Feri...

Szeretettel gratulálok!

Zsike :)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Zsike! :)

Haász Irén képe

:)))

hubart képe

Köszönöm az olvasást, kedves Irénke! :)

lnpeters képe

Ez szép, Feri! Gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm, Laci.