Visz a vonat

Beküldte kékszem - 2016, január 15 - 17:21
 Hallgatom a mozdony csendjét,
nem zakatol, ahogyan rég.
 
A lámpák fényét figyelem,
mert az győz a sötétségen.
 
Nem könnyű ez az utazás,
de ha könnyű, akkor hálás.
 
Az élmények lerakódnak,
az egész csak emlék marad.
 
Hazaviszek hegyet-völgyet,
folyókból a tiszta vizet.
 
Továbbélnek otthon velem:
őket követi a szemem.
 
Szépek, frissek,sokszínűek,
nem látok én náluk szebbet.
 
A színűket hosszan őrzik, 
a szellemük erősödik.
 
Élnek az én tudatomban,
látszik a hatásuk rajtam.
 
Visz a vonat, gyere velem:
te vagy a valóság nekem.
 
 

Hozzászólások

Becca

2016, január 15 - 19:33

Nagyon szép mondandó.

(A rímek tematikáját nem értem, egyszer vannak, egyszer nem. Nem vagyok az a tökéletes, gúzsbakötött verseket szerető, csak így fura.)

kékszem

2016, január 16 - 12:02

A rímek végig élnek,csak nem ún. tiszzták,asszonáncokkal váltakoznak.

Köszönöm szépen.

 

Kui János

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kui János