Zöldben az élet

Hajnali harmat lombra szállott,
és ezüstöstszínben ragyogott,
a szeméből meg kitörölte
az álmot.

Útjára indult fényesen a Nap,
sugara élénk,  s  néz a Földre,
forróságát nem viselte el
a harmat.

Felsóhajt a lomb, ereje fogytán,
a zöldje sáppad, élete marad,
és erősödik, de csak a maga
talaján.

Zölden leng a lomb, élet van benne:
harmat öntözi, zöld marad színe;
gazda vigyáz rá, s zöldjét megőrzi
örökre.