lnpeters blogja

45. Rész

Hogy a bécsi udvari körök nem merik nyíltan bántani Zrínyit, pedig szeretnék, a kortársak is érzékelték. Elég Bethlen Önéletírásának arra a részletére utalni, amikor a császár leveléről esik szó. Érezzük az alaktalan veszélyt. Vitnyédi ki is mondja, hogy nem javasolja, hogy Zrínyi Bécsbe menjen:

„Vitnyédi dissvadeálta is menésit, mert sietve hívatta õfelsége Bécsbe tanácsba a magyar dolgokról, és az ekkor a törökkel csinált békesség- és portai követségrõl etc.”

Zrínyi maga szilárd és eltökélt:

Könnyek történelmen túlról,
Mítosz-korból,
Messzi Múltból...

Holt emlék - az Idő vére;
Könny hull Jövő ösvényére.

Szkepticizmus anyagelve
Minden lelket agyonverne.

Időtlenség csendben lapul;
Halott Atlantisz könnye hull.

Nem kell új dogma-világrend,
Akárki ígéri;
Ezután is csak
Békében,
Nyugalomban
Lehet tovább
Élni!

Mesterséges keveredést
Az ördög ne hozzon;
A Jövőben
Minden ember
Hazájában
Békében lakozzon.

        *

A pénz nem Isten követe,
Nem is földi mása,
Tervezett világállama:
A pokol padlása.

Nem akarunk szemeinkre
Globális rémálmot,
Sem unokáink nyakára
Vérengző dzsihádot.

Emberhez méltó Jövendő
Legyen,
Szép és áldott,

Szilveszter előtti napon - boldog új esztendőt kívánva

Ezerszáz év árnya,
Fénye;
Már mindet érteni kéne...

Ami volt régen árulás,
Az ma profán fontoskodás.

Ami szépet a Múlt mutat,
Az ma nemzeti öntudat.

Ezerszáz év minden árnya
Nincs Múlt börtönébe zárva.

Ezerszáz év minden fénye
Talán a Jövő reménye...

Már mindet érteni kéne,
Ezerszáz év árnya,
Fénye.

Volt meghitt szép Karácsonyunk,
Száz gyönyörű pillanatunk.

Védi a közelmúlt-lepel,
Már senki nem veheti el.

Karácsony utáni napok
Halkuló zenéje kopog.

Karácsonytól Lélek éled,
Ahol Karácsony -
Ott Élet.

Karácsony szárnyai alatt
Ami Szép, mind erőre kap.

Áldott, meghitt gyertyafények
Alatt ülnek a Remények.

Múlt Mérlegén Jövő térdel
Meghitt, szelíd szenvedéllyel.

Ami Szép, mind erőre kap
Karácsony szárnyai alatt.

Karácsony szent örömében
Nyugszik a Lélek - szerényen.

Kinti profán riadalmak
Tulajdon zajukba halnak.

Remény szülte kicsi tervek
Jövő-lakukba sietnek.

Múlt-kockák Jelenre lelnek;
Virulnak régi Szerelmek.

Nyugszik a Lélek szerényen,
Karácsony szent örömében.

Áldott, békés szent Karácsonyt!

Ádvent halvány ege alatt
Apró reménycsapat halad.

A hideg fehér lánggal ég;
Szürke felhőt dajkál az ég.

Szent Hitek Jövőt aratnak;
Bölcs fenyőfák bólogatnak.

Ádvent halvány ege alatt
Ami élő, élő marad.

Ádvent hófehér ködében
Karácsony felé;
Miénk a Kegyelem, csak a
Gond az Istené.

Az út mentén hideg fényben
Szikrázik a hó;
Élni,
Jövőt teremteni
Embernek való.

Istené a gond.
Az Öröm
Csak az emberé;
Ádvent hófehér ködében
Karácsony felé.

A jég-ember vágya a tél,
Nem érdekli, más mit remél.

Nem baj, ha bárkit bajba ránt;
Csak tél felé - toronyiránt.

Tavasz?
Nyár?
Ősz?
Csupa nyomor!
Csak a tél lehet - aranykor!

A jég-ember vágya a tél,
Egy külön tél-világban él.

Nemzetközi tél-túlerő;
Minden eszköz megfelelő.

Mindent lehet gátlás nélkül,
Csak jöhessen a tél végül.

A jég-ember vágya a tél,
Doktrínákba bódultan él.

Ateista dogmatömeg
Miatt nem látja az Eget.