lnpeters blogja

Evilathi lombok alján
Szép leány egy ifjú karján.

Szerelemben heverésznek,
Álom-jövendőket néznek.

"Egyszer a földi nemzetek
Békességben fognak kezet.

Ki-ki Hazáját megtartja,
Múltját szeretettel óvja.

Csilingel tömérdek gyerek,
Múzeumban a fegyverek.

A pénz fegyelmezett szolga,
Tudja már, hogy mi a dolga.

Akkor majd a sok lokális
Együtt lesz
Közös Globális."

Evilathi lombok alján,
Szép leány egy ifjú karján

"Mi vagyunk a régesrégen,
Negyedik Hold van az égen.

Pozsonyban is hajrá Fradi!

Jó most fradistának lenni!

Rajtunk ült ocsmány emléke

Annak, hogy ők harminc éve

Itt, ebben a stadionban,

Lopott múlt adta haragban,

Kétlábú pitbullá válva

Rontottak a Magyarságra.

Területrablói tünet

A gonosz lelkiismeret,

Nagyon nehezen viselik,

Isten adjon Békét nekik.

Vereség visszafizetve,

Pozsonyi számlánk rendezve.

Jó most fradistának lenni,

Mindörökre:

Hajrá FRADI!!

Majd egy másik életemben.
De lehet, hogy akkor sem kell.

Díszes státusszimbólumok;
Hajtanak értük a sznobok.

Reklám-kultúra adogat
Szakaszos életcélokat.

Erkölcsileg térden állva
Kéredzkedj a kuplerájba.

Majd egy másik életemben.
De lehet, hogy akkor sem kell.

Globális világ-kuruzsló,
Média-pénzes, agymosó

Próféta-emberistenek
Ostoba ármánya recseg;

S világméretű kántálás
A jövő alá vermet ás.

Majd egy másik életemben.
De lehet, hogy akkor sem kell.

Isten nem formulát teremt,
Se odafent,
Se idelent.

A formula rozsdás panel,
Doktrínatömeg lepi el,

S önmagát igaznak véve
Acsarog mások vesztére.

Bigott véleményvezérek
Mindig formulákkal élnek.

Mosatlan gondolatkendő -
Az írónak kerülendő.

Isten nem formulát teremt;
Nem sablonra épül a Rend.

Nem kell fülledt eszme-panel,
Ami a pokolba visz el.

Nem kell globális cenzúra,
Meg véleménydiktatúra,

Polkorrekt gondolat-nyereg,
Globális hazugságtömeg.

Címzetes világkorszakban
Égig ér a lelki gaz,
Tolakodó "bölcsességből"
Egy árva szó sem igaz.

Címzetes demokratának
Sundán-bundán zsold terem,
Jöjjön "globális jogállam",
De a népnek kuss legyen.

Címzetes szerelmi élet
Vaskos lármája zörög,
A címzetes intimitás
Zászlók alatt hömpölyög.

Címzetesség alatt sunnyog
Nem címzetes túlerő,
Hazugságok súlya alatt
Agonizál a jövő.

Címzetes ész világában
Csoda még, hogy kék az ég,
Világuralomra tör a
Nem címzetes hülyeség.
 

Újrakezdéskor, Atlantisz után.
Béke,
Napsütés
Nyári délután;
Kopott túlélők azon keseregnek,
Hogy miért pusztult el a nagy sziget,
S hogy honnan vesz majd Isten ezután
Mindenkinek
Reményt és
Hitet.

Atlantisz többé nincsen a világon,
Oda a mindent jobban tudó kánon,
Véleményterror, médiazörej,
De maradt érzés, remény, tiszta fej...

Atlantiszt immár
Elnyelte a tenger...
Ki tudja, hányadszorra
Kezdi újra
A Földön
Az Ember...

Hogyan lehetne életben maradni,

Isten és a genetika
Eredendő kapcsolata

Egyáltalán nincs tisztázva;
Sőt, profánra lett formázva.

Pedig a huncut kis gének,
Ha tudnának, felelnének,

És nagyon csodálkoznának,
Mi mindent determinálnak...

Isten és a genetika
Közös pontja az etika.

A tudomány ezt nem sejti,
Vagy látszólag elfelejti,

S a génekkel játszadozva
Isten helyét bitorolja.

Isten és a genetika:
Alkotó - és poétika.

Bár a megismerés "halad";
Minden titok - Titok marad.

Egyszerű és tiszta szavak
Azok, amik reményt adnak.

A bonyolult szómenések
Mind a pokolba kísérnek,

S nyakatekert poétikák
Gonoszságot visznek tovább.

Minden dal élet-látomás,
Sohasem magyarázkodás.

Egyszerű és tiszta szavak;
Kötnek, tartanak, oldanak.

Minden lélek dalra éhes;
Minden igazság személyes.

Hivatali kánonokat
Isten sohasem látogat,

Elenyészik, ami zörög,
Csupán az igazság örök.

Egyszerű és tiszta szavak
Lélek pályáján maradnak.

Júliusi harsány Élet;

Köszönöm, Uram, hogy élek

Hatvanéves 

Egészségben,

Szerelemben,

Békességben.

Elveszni sohasem hagytál,

Megbecsülöm, amit adtál.

Napom tiszta sugárral kel,

Ami másé, nem érdekel.

Köszönöm, Uram, hogy élek!

Júliusi harsány Élet.

Filozófia szinteken
Isten nagyon ritkán üzen.

A taláros bölcsességek
Néhány évtizedet érnek,

Utánuk újabb bölcselet
Kap a médiától kegyet,

De igazi kérdéseket
Ritkán ér méltó felelet.

Filozófia szinteken
Számos rossz doktrína terem,

Utána világba vetve,
Utópiába temetve

Térünk le az Útról újra,
Vérengző mocsárba bújva,

S szellemi tömeggyilkosság
Szennyesét templomok mossák.

Filozófia szinteken
Csak verbális a Végtelen.

Vén  eperfa áll a Hegyen,

Árnyékában Isten pihen.

Roppant, kerek koronája

A profán lármát kizárja.

Az avarba Múltak hullnak,

Elmúlnak, vagy - 

Megújulnak.

Susognak fenn a levelek;

Lelkek,

Életek,

Emberek...

Ahogy Fenn, éppúgy

Odalenn;

Vén eperfa fenn a hegyen...

Vén Templom az idő mentén,
Túl kötelező Szerencsén,

De a világvégén innen,
Áll magányos, néma csendben.

Nem dönti össze idő-ár,
Pap benne, aki arra jár.

Vén templom az idő mentén,
Lepi ezeréves repkény,

Borítja nemes patina,
Gonosz nem láthatja soha.

Volna is,
Meg nem is lenne...
Zarándok pihenhet benne...

Vén Templom az Idő mentén;
Nem örvend ártatlan vesztén,

Nem nyit ajtót részeg főnek,
Nem hajbókol túlerőnek.

Nem kötődik profán rajhoz,

Önmegszólító Július,

Csúcspontja az évnek,

Fáradt Múltak

A Jelentől

Tisztes Jövőt kérnek.

A világ profán uralma

Ma is sánta, gyatra,

Szükség van a Jövendőhöz

Szabad Akaratra.

Most is fenn a sekélyesség,

Alant meg a mélység,

Virtuális pénzzel ágál

A buta kevélység.

Önmegszólító Július,

Csúcspontja az évnek,

Megalkuvások Jövendőt

Még mindig nem érnek.

Az idő kanyarulatában

Őrök sose állnak;

Roppant fontos maiságok

Július, a Remény Hona,
Most fogan meg az új
Csoda.

Nyár hullámzik az ég fölött;
Mindenütt Élet hömpölyög.

Intrikusok ellenére
Él bennünk a
Lelki Béke.

Jövő vajon mért ne lenne?
Ezután is bízom Benne!

Július sugárzó Nyara;
Ha akarjuk -
Remény Hona.

 

A személyes Identitás

Nemcsak jellem,

Nemcsak tudás,

Nemcsak szívben lüktető

Vér;

Hanem sokkal több ezeknél.

Nem a teljesség látszata:

Az igazi Mélység maga.

Emberi Létünk lényege;

Istennel osztozunk benne.

A személyes identitás

Egyéni hozzájárulás

A Teremtés lényegéhez,

Maga is Teremtéssé lesz;

Piaci értéke nincsen;

Sose vásárol az Isten.

A személyes indentitás

Nem alku,

Nem megalkuvás...

Megtagadott hun őseink

Elfeledtetett Múltunknak

Beszögezett ablakain

Dörömbölnek

Szüntelen;

Mindenkinek kéne hun múlt,

Lopkodná a germán, a szláv,

Mindenki beléjük bújna,

Csak mi nem...

Habsburg-idők tudománya

Jobbnak látta

Régmúltunkat

Sarkvidékre tenni át;

Le kellett nullázni ehhez

Mind az összes

Régi 

Magyar

Krónikát.

Finnugor féligazságok

Felé villant 

Tudományos, talmi fény,

Ludas volt ebben a dohos

Mítoszföld poétikája
Lelkünk mélyébe van zárva.

Erről nem hoz soha újat
Semmilyen tudós dolgozat.

Nincs repülőjegy-foglalás,
Mégis van örök nyaralás,

Ha a lelki Nyárban lakunk,
S a nyár-szellemhez tartozunk.

Mítoszföld poétikája
Lelkünk dallamait járja.

Amilyen mítoszt fogadunk,
Magunk is olyanok vagyunk.

Kinek a
Szabad Akarat
Kineg végzet, meg kárhozat.

Mítoszföld poétikája
Az Ember Lélek-Csodája.

Kollektív tudattalanban
Hullámzik a tenger, halkan.

A Facebook packázik velem;

Bosszúálló dühvel üzen.

Rossz véleménydiktárorok

Pállott agyara csikorog.

Ahol nem kell az

Igazság,

Ott nincsen

Szólásszabadság.

S ahol a dölyf cenzúrázik,

Ott Szépség, igazság fázik.

Ahol mindent jobban tudnak,

A gondolatok befagynak,

Az ész a sarkon ácsorog,

Beszűkülnek a távlatok,

Sötét és rossz a közérzet,

S vigyorog a bamba végzet.

A Facebook packázik velem,

Az emberi Kötelesség
Irányít bennünket,
Átfonja teljes
Létünket,
Egész életünket.

Nem a jogok, házirendek,
Nem is a törvények;
A Teremtésben egészen
Másutt van a Lényeg.

Jogászi fontoskodásban
Soha nincs
Üdvösség,
Amit Isten
Lelkünknek súg -
Az a
Kötelesség.

Lehet jogokat csócsálni,
Csűrni és csavarni,
A látszólagos bölcsesség
Kevesebb, mint talmi.

Az emberi Kötelesség
Belénk van kódolva,
Béke,
Család
Szerelem, és
Tisztességes
Munka.

Egykor Hattin szarvainál
Volt keresztes-csontvázas bál.

Jeruzsálem rossz királya
Bárgyún ment a pusztulásba,

Vitte a nyomorult hadát,
És a Nyugat vesztett csatát...

Miféle analógia
Vihog korunk napjaira

A régesrégi csatából?
Mi a Közel?
Mi a távol?

Egykor Hattin szarvainál
Egy királyság a szélbe száll...

Önfelszámoló ál-érdek,
Tehetségtelen vezérek,

Fanatikus céltalanság,
Rózsaszín doktrína-vakság,

Csőlátással erőlködve
Bele a halálos ködbe,