Létösszegző Júliusban
Jövő-Reménység - burokban.
Kánikula vad etapja
A szorongást kikacagja.
Nyár hátára felpattanunk;
Soha semmit fel nem adunk.
Aberrált őrültségeket
Most a hőguta fenyeget,
És nagyképű doktrínákat
Strand vize puhára áztat.
Jelen a Jövőbe csobban
Létösszegző Júliusban.
Platón kacsint a Jövőbe,
Érti majd, aki nem dőre.
Öröksége - totalitás...
Többet hagyott, mint bárki más.
Mi a platóni Szerelem?
Nem fogta fel Múlt,
Se jelen...
Itt is, ott is összehordtak
"Plátói" butaságokat...
Platón kacsint a Jövőbe;
Nem kevesen félnek Tőle...
Tudatosan félreértik,
Vagy valami másnak nézik...
Vagy felhasználni próbálják,
Vagy figyelmen kívül hagyják...
Lélekvándorló Értelem
A hajdani Néphadsereg
Emlékek frontján tekereg.
Rég leszerelt állománya
Unokát hord óvodába.
Tünedeznek a laktanyák,
Centit már az Idő se vág.
A hajdani Néphadsereg
Múlt halovány vizén lebeg.
Öregek már nem szívatnak;
Vége minden gyakorlatnak.
Újonc a vigyázzt nem veri,
Nem botorkál részeg ÜTI.
Megszűnt a sok sikamika;
A vereségeinket tanították
Nagy buzgalommal
A Monarchia óta...
A tankönyvek zöme nem volt egyéb:
Száraz és tömény
Vereséggyűjtemény...
Vereség vereség házán....
Áltörténelemből
Vigyorgott
A sátán...
Úgy tűnik,
Minden harc
Súlyos kudarc...
Vereség hátán vereség,
Csak vereség...
Létező,
Nem létező
Vereség...
Sosem volt besenyő vereség hazug szólama,
És Merseburg,
Ahol - nem volt csata...
Ősmagyarok Életfája,
Jövendő a koronája.
Gyökere - Múlt,
Törzse - Jelen,
Körülötte - Történelem.
Az Életfa szívós, konok,
Jöttek mindenféle korok,
Némely viharral ment neki,
De egyik sem törhette ki.
Ősmagyarok Életfája;
Nem mosta el Idő árja.
Nevelget régi Hiteket,
Lelkünkben bont új rügyeket.
Régi atlantiszi nyarak
Emléke idő-köd alatt.
Barátságos volt a tenger...
Hitt a Jövőben az Ember...
Albatrosz-sereg körözött
A zöldellő partok között.
Fénylő, örök Pillanatok
Fölött tüzes Nap ragyogott.
Hatalmas tengeri flotta
Tört a távoli partokra,
Hadurai pöffeszkedtek,
Istenekkel vetekedtek...
Isten nem kívülről beszél,
Túlerőben Isten nem él.
Nem szidalmaz,
Nem fenyeget,
Nem külsődlegesen szeret.
Helyettünk nem dönt,
Nem nyom el;
De ha megkérdezzük - felel.
Amire Lelkünk nem rezzen,
Arra NEMET mond az Isten.
Trója soha nem adja fel.
Halottaiból is felkel.
Szászszor porig rombolhatják,
A Lelkét meg nem fojthatják.
Eláshatja a túlerő,
Életre kelti az Idő.
Sem erőszak,
Sem a szkepszis;
Trója marad.
Volt is,
Lesz is.
Trója soha nem adja fel;
Legfeljebb későn -
De felel.
Ída hegyén az istenek
Szokás szerint veszekszenek,
A sors-kontár Párka-népek
Rég a pénz ködében élnek,
S a mindenkori falovak
Ma szivárványt lobogtatnak.
Kamuprofil kamu népek
Legelnek a Facebook mezején,
Kitalált arc pajzsa mögül
Bőg a fatehén.
Élő fába belekötnek,
Provokálnak rendületlenül,
Olcsó játék.
Odébbálnak,
Ha nem sikerül.
Mind arctalan provokátor,
Nem bátor,
Nem okos,
Se nemes;
Kamuprofillal vitázni
Sose érdemes.
Nem vevők az érvelésre,
Fölösleges bonyolítani,
A kamu népeket tüstént
Le kell tiltani.
Dácia titokfellege
Még Erdélyre ül,
Kotlott mesék lakomáznak,
Az Igazság
Kapun kívül
Gubbaszt
Egyedül.
Vajon kik voltak a dákok?
(Az, hogy a mai románok
A dákokra akaszkodtak,
Csupán rossz, területrabló
Lila műmese,
Nem igazolja régészet
Nem igazolja nyelvészet,
Nem igazolhatja semmi se).
Nyár az Idő Életfája,
Csupa Hit a koronája.
Perzselő sugárözönben
Újjászületünk - Örömben.
Múltunkat Jövőnkbe rejti,
Örömünket nem felejti.
Nyár az Idő Életfája;
Pórusainkat átjárja.
Napfény nyomán Jövő éled;
Felnőtt Létre hív az Élet.
Nyár az Idő Életfája,
Csupa Hit a koronája.
Vízözön előtti korban
Rossz doktrínák álltak sorban.
Morális gátak repedtek,
Torz kánonok hetvenkedtek.
Istent félre hajították,
A szögletest gurították.
Vízözön előtti korban
Vének álltak kamasz-sorban,
Felnőni sosem akartak,
Ördög bálján farsangoltak,
Mű-kecske mű-réten szaladt;
S a - világ siheder maradt.
A törvény tilosba tévedt,
Végül - fellázadt az Élet...
Vízözön hajdani kora;
Túl sok az analógia...
Szent László király emléke
Óv minket majd' ezer éve.
Míg emléke lelkünkben él,
Mindig van számunkra Remény,
Ránk ronthatnak gonosz hordák,
Nincs elveszve Magyarország.
Szent László király emléke
Lelkünkbe van beleégve.
Országvédő akarata
Máig hat ránk, Magyarokra.
A koronát csak vitette,
Talán fejére sem tette,
Bennünk mégis Királyként él,
Királyibb volt - mindenkinél.
Szent László király emléke
Június, a Múlt királya,
Kincseit mind elém tárja.
Napkoronás örök főnix,
Csodás emlékeket őriz.
Régi kedves Júniusok
Bájos emlékképe susog.
Sok kis kedves, régi Titok;
Azzá lettem, aki vagyok.
Kis emléksereg mosolyog;
Őrizzétek, Júniusok.
Hömpölyög az Idő árja;
Június, a Múlt királya.
Mindig papírforma ellen,
Mindig túlerővel szemben
Védi Magát és
Övéit
A Magyar;
Olyan túlerő sosem volt,
És ezután sem lesz soha,
Ami nekünk jót akar.
Hol keletről,
Hol nyugatról,
Hol meg délről
Özönlött a túlerő,
Nagyon sokszor volt veszélyben
A Jövő...
Mindig papírforma ellen,
Mindig túlerővel szemben...
És még mindig
Itt vagyunk,
Bármi lesz is
Magyarnak
Megmaradunk!
(Főhajtás a magyar labdarúgó válogatott 2021-es Európa-bajnoki szereplése előtt)
Isten áldjon Benneteket!
Nagy örömet szereztetek!
Címeres mezt,
Magyar címert
Méltóbban még sosem viselt
Labdarúgó -
Nálatok!
Szent Örömet,
Önbizalmat
Adtatok!
Isten áldjon Benneteket!
Egy népnek adtatok Hitet!
Csak így tovább!
Előbb-utóbb
A sokkal szebb eredmény is
Jönni fog!
Szép volt, Fiúk!
Büszkék
Rátok
Mindenütt
A Magyarok!
A hőség poétikája -
Szilaj bőség ideája.
Az egész évben áhítjuk,
S ha eljön - nehezen bírjuk.
Tüzes metrum, forró sorok;
Bőrünkön veríték ragyog.
A hőség poétikája
A Szabadság adománya.
A Boldogságot élteti,
Könnyelműség nem kell neki.
Mindig a Szépséget várja
A hőség poétikája.
Szivárványra mázolt sátán
Csörömpöl az Idő hátán.
Gonosz doktrínákat okád,
Kétségbe von
Anyát,
Apát.
Minden természetest kerül,
A nyeregbe fordítva ül.
Szivárványra mázol sátán
Ágál pénzhatalom hátán.
Mézesmázos a vigyora,
De alul kilóg a pata.
Előbb hazug mű-meséket
Mond érzékenyítés végett,
Majd - amikor ráharapunk,
Kifordítja hétköznapunk,
És megnyúzza a világot,
Hogy semmi sem marad áldott.
A leghosszabb
Napja van az évnek,
Fátyolfelhők
Nap tüzében égnek.
Hangosan dobog
Szent szíve a Nyárnak,
Szent Remények
Tiszta Hitre várnak.
Hamis utak lidércfénye;
Sztráda vinne - örök jégbe...
Amíg pislákol a Lélek,
Akadnak téves ösvények.
A legtöbb csúfos halált hoz,
Nem vezet - csak doktrínákhoz.
Képzelet alkotta falak
Állnak rózsaszín ég alatt,
S utópia-egyentudat
Hazudik boldog napokat...
Most dől el, kit vezet félre
Hamis utak lidércfénye...