lnpeters blogja

Csatahajó -temetőben

Csatahajó - temetőben,

Tengerfenék mély ölében.

 

Darabjai szerteszéjjel

Nyugszanak az örök éjben.

 

Egykor maga volt az erő,

Most - katonai temető...

 

Csatahajó - temetőben,

Óceán hideg vizében.

 

Egykor úszott a víz felett,

Sűrű füstöt eregetett.

 

Ágyúi tüzet okádtak,

Aztán a pokolra szálltak.

 

Csatahajó - temetőben;

Közönyös algamezőben.

 

Amíg erőszak acsarog,

Erőnél mindig lesz nagyobb,

 

Hamarosan követni fogsz!

(A holt Hektór szózata az élő Akhilleuszhoz)

 

Követni fogsz hamarosan

A halálba, mürmidón,

Holtan heversz nemsokára

Trója alatt valahol.

 

Gyalázhatod a tetemem,

Te dühöngő ostoba,

Isten-támogatás nélkül,

Le nem győzhetnél soha!

 

Nem mindegy, hogy köpenyen, vagy

Becsületen lesz redő,

Hullagyalázó vagy te is,

Mint az összes túlerő.

 

Istennő, pénz, meg túlerő

Hiába a pártodon,

Nem életbiztosítás a

Protekció, mürmidón.

 

Ameddig vagyunk egymásnak

Ameddig vagyunk egymásnak,

A világ fejére állhat...

 

Bőgheti a média, hogy

Egyenes a kör,

Osztogathat bölcsességet

Ezer hatökör,

 

Grasszálhat a kékcédulás

Világhatalom,

Dicsérheti félcédulás,

Rossz sokadalom,

 

Bömbölhet globál vérmedve,

Ide közénk nem juthat be.

 

Ameddig vagyunk egymásnak,

Az ördög is citerázhat.

 

Akármilyen haláltánc van;

Sose leszünk szem a láncban.

 

Akármilyen "új világrend"

Maradjon ott kint,

Levélhullás dandárja van

Levélhullás dandárja van,

Őszünk a Tél felé rohan.

 

Hervadó Jelen mezején

Szomorú a lírai Én.

 

Kérdésekre nincs felelet;

Szél ígérget kemény telet.

 

Levélhullás dandárja van;

Tán senki sem vírustalan...

 

Vakcina drónfelhők szállnak;

Tudjuk, hogy manipulálnak...

 

Feszültségdús, hamis béke,

Talán soha nem lesz vége...

 

Levélhullás dandárja van;

Hamisjövő-falka suhan.

 

Utópia-fergetegek

Sötétítik el az eget.

 

Hideg novemberi éjjel

Hideg novemberi éjjel

Levél röpül szerteszéjjel.

 

Kijárási tilalomba

Bőg a szél, a vén goromba.

 

Pénz-erkölcsű globál sereg

Folytat vírus-kísérletet.

 

Hideg novemberi éjjel,

Mindig újabb Remény ég el.

 

Alattomos szörny kóborol,

Háború zajlik valahol...

 

Trancsírozott embriókat

Árul a vakcina-szózat.

 

Távolban vulkán pöfékel;

Hideg novemberi éjjel.

Isten jár az éjszakában

Isten jár az éjszakában,

Örökkévaló magányban.

 

Látogat idő-kerteket,

Kigyomlálgat végzeteket.

 

Univerzumok recsegnek,

Ujjai között peregnek.

 

Sok évezred múlttá mállik,

Míg a világ szentté válik.

 

Isten jár az éjszakában,

Örökkévaló magányban.

Harangszó a novemberi ködben

 (Zrínyi Miklós halálának évfordulóján)

 

Zrínyi Miklós,

Költő és hadvezér...

Gyásznótát zeng

A novemberi szél.

 

Harangszó a novemberi ködben,

Ágyú dörren,

Búsan kondul az ég,

Mindent belep

A feketeség...

 

Komoran szürkéllenek az egek...

Gyász-esőt könnyeznek a fellegek...

 

Harangszó a novemberi ködben...

Marad a könny,

A Múlt tovaröppen,

És úgy vigyázz ránk 

A Tradíció,

Mint tollas csibékre

A tyúkanyó...

 

A néhai Tutanhamon

A néhai Tutanhamon

Élt egy ősi idő-ágon.

 

Amarna-korból kifelé,

Újabb Ámon-végzet felé...

 

Nofretete kicsi fia

Korán hanyatlott a sírba.

 

A néhai Tuhanhamon

Lovagol média-háton.

 

Egyiptom médiasztárja,

Az egész világ csodálja.

 

Állítólagos átkai 

Hírét bőgi modern gagyi.

 

A néhai Tutanhamon,

- Korábban még Tutanhaton -

 

Apja örökébe lépve,

Majd arról mégis letérve,

 

Az Amon-papok markában,

Alulmotorizált ének

Alulmotorizált ének

Szól a Jónak,

Szól a Szépnek.

 

Darabokra szakadásban

Hirdeti: csak egy világ van.

 

Szubkultúra-morzsatömeg

Nem is nagyon értheti meg...

 

Alulmotorizált ének;

Nem a köznek - csak a népnek...

 

Korlátozzák az Életet

A rossz profán szemléletek...

 

A Lét kommersz felé szalad,

Szerelemből csak szex marad.

 

Alulmotorizált ének;

Igaz Hitek ma is élnek.

 

A varjú hiába károg:

Vannak Örök Igazságok.

 

AA vén Naprendszer titkai

A vén Naprendszer titkai

Egyhamar nem derülnek ki.

 

Elpárolognak a Múltak;

A Lét sokkal bonyolultabb.

 

Egy sárgolyó Földdé érett;

Zsebre tesszük, hogy van Élet.

 

A vén Naprendszer titkai...

Csak az Idő fürkészi ki...

 

Mindig elérhetetlenek,

Ameddig az ember - gyerek.

 

A Galaxis egy szelete

Sem utópiák díszlete...

 

A vén Naprendszer titkai...

Az ég számos csillagai...

 

Életet hordtak - hordanak,

Mindig profán, ami salak...

Oldalak