Szeptemberi hajsza-napok
Vad nyílzápora kavarog.
Híjával a gyöngéd módnak,
Körülöttem becsapódnak.
Tért ölelő hajsza-menet;
Kapkodom csak a fejemet.
Béke csücskén por kavarog;
Szeptemberi hajsza-napok.
Hivatali agytekervény
Sose lesz termő televény...
Harap korhadt szabály-rögöt,
S kullog a valóság mögött.
Mindig csupán annyit késik,
Míg a jelen múlttá érik.
Sose hajt ki a vetemény;
Hivatali agytekervény...
Líra-folyam árterében
Palotát épít a stréber.
Kánon-hatalmasságokat
Magaspart-kastélysor fogad.
Globál pénz-infrastruktúra
Szoktatta őket vályúra.
Líra-folyam árterében
Sznobok élnek mű-kenyéren.
Gyorsan romló líra-jelmez
Múló divatokat keltez.
Mocsári hivatal-hakni;
Eldobható lírát kapni.
Líra-folyam árterében
Virágzik a dölyfös szégyen.
Kinevezett tehetségek
Nyája ügyvéd után béget.
Szeptemberi derült égbolt;
Odaát van, ami rég volt.
Könnyed, halványszürke egek;
Nem lesz mindenre felelet.
Dacosan zöld levéltömeg;
Némák maradnak a kövek.
Szeptemberi derült égbolt;
Most is ugyanaz köt és old.
Bármit állít a tudomány,
A kezdet és a vég - talány.
Lét-masina vágyat szkennel;
Minden összefügg - mindennel.
Odaát van, ami rég volt;
Szeptemberi derült égbolt.
Álmodozó, vak szerencse;
Toronyóra,
Vagy tál lencse...
A szerencse üres csónak,
Nem létezik - csak utólag.
Árnyékokba kapaszkodnak
Azok, akik benne bíznak.
Álmodozó, vak szerencse;
Predesztinált sors-kelengye.
Az árral sodródó ember
Azt reméli, majd a tenger
Gyengéden gondjába veszi,
S álomföldön partra teszi.
Jövőt a Múlt fel ne keltse...
Álmodozó vak szerencse...
Boldog őszi pillanatok,
Érik a körte, szél csacsog.
Őszben még verőfény lakik;
Ülök a munkában - nyakig.
Múlt üzen,
A Jövő éled...
Új titkokat ad az Élet...
Béke,
Szerelemfalatok;
Boldog őszi pillanatok...
Turulmadár Evilathban;
Titkok rozsdás zárja kattan...
Még minden Ős-Ok reszketett;
Ott születtek a Kezdetek.
Racionális történet
Ilyen helyekre nem téved...
Bámult a végzet riadtan;
Turulmadár Evilathban.
Újabb évünk
Kéz a kézben,
Szép, szerelmes
Közös Létben.
Múlt-napok emléket hoznak,
Jövő-napok várakoznak.
Együtt töltöttük életünk felét,
Szebbik felét,
Jobbik felét...
Az őszi alkony most is ragyogó,
Nagyon jó Veled élni,
Anikó!
Lézertükrök fenn a Holdon;
Világító égi kordon...
Tanúk egy ostoba perben;
Sose hagynak minket cserben...
Hogy jártunk-e ott valaha,
Vagy az egész csak média...
Lézertükrök fenn a Holdon;
Régóta mellékporondon.
Űrkutatás?
Már nem csoda...
Szüzessége régen oda.
Valaha a Föld Reménye,
Ma már csak pénzesek kénye.
Lézertükrök fenn a Holdon;
Múlt-könnyek egy égi ponton.
Régészeti kövületek,
Pedig nem a Hold a beteg...
Csendes házi Boldogságot
Hozott Őszelő,
Szép napokon a friss Remény
Mindig újra nő.
Cirógatja arcunkat az
Áldó Napsugár,
A lelkünkben tán sohasem
Múlik el a Nyár.
A néhai Huszár Péter
Lovagol az égi réten.
Nagy a tekintélye Neki,
Ellenség is süvegeli.
Túlerő-héroszok nézik,
Még halálában is félik.
A néhai Huszár Péter
Nem alkudott szépszerével.
A huszárság mintaképe,
Csupa virtus az emléke.
A Magyarok Istenének
Egyik legjobb katonája...
A néhai Huszár Péter
Valamikor nagyon régen...
A lesvetések királya,
A török gyakran megbánta...
Mindig fortély-fegyverzetben,
Napsugaras kora őszi
Napokon,
Pihen az Ég még a nyári
Álmokon.
Nyugalomba kell a Nyárnak
Mennie,
Indulhat a hétköznapok
Verklije.
Lassan-lassan a szeptember
Felpörög,
De a háttérben még vírus
Sündörög.
Állandóan csodát Isten
Sem tehet;
Szeretjük a hétköznapi
Életet.
Hattyú a Múlt, a Jövő meg
Masztodon;
Napsugaras kora őszi
Napokon.
Propaganda varjúsereg
Károg a valóság felett.
Hataloméhes kibicek
Erkölcsi verslába biceg.
Az ország java dolgozik,
Az alja meg vádaskodik.
Megint mindent jobban tudnak,
Akik szakmányban tagadnak...
Handabanda-kürt nyekereg;
Propaganda varjúsereg.
Könnyű lelkek őszi tánca;
Ködbe foszlik minden álca...
Földszagú Jelen ölében
Utópia lesz az Éden...
Hogy Múlt Jövőnek mit felel,
Őszi alkony takarja el.
Szétfoszlik a profán sánca;
Könnyű lelkek őszi tánca.
Atlantisz az őszi ködben,
Fáradtan,
Idő-törötten...
Hivatalból feledtetve,
Soha el nem feledhetve,
Évszázadok lába nyomát
Viszi idő-sírján tovább.
Atlantisz az őszi ködben;
Sohasem fejlődés-szögben,
Egyenesvonalúságok
Vén varja dühödten károg...
Profán tákolmány nyöszörög...
Vén sejtelmes őszi ködök...
Atlantisz az őszi ködben,
Sokatmondó őszi csöndben...
A létével sárba rángat
Megveszekedett dogmákat.
Lopakodva jön a hatvan;
Közeledik szakadatlan.
Ötven szinte tegnap voltam,
De már azt is sokallottam,
Mint egykoron a negyvenet...
A vén Idő meg kinevet.
Lopakodva jön a hatvan;
Másfél év múlva már itt van...
A múlandóság így üzen,
Akkor is, ha el sem hiszem.
Idősebb vagyok, mint akkor
Lehetett Apám, amikor...
Lopakodva jön a hatvan,
Idő rohan,
Óra kattan...
Nem ismerek se vén-kódot,
Se hatvanas üzemmódot...
A néhai Angyal Márton,
Sarkadi parancsnok,
Akkor élt, amikor égre
Tolultak a gondok.
Erdélyhez tartozott akkor
Sarkad kicsi vára,
Gyula török kézen lévő
Erődjét vigyázta.
Tizenöt éves háború
Zajlott akkor éppen,
Szembeszállt Erdély akkor a
Törökkel merészen.
A néhai Angyal Márton,
Sarkad katonája;
Hosszú béke után ő is
A háborút várta.
Nagy Lukácsnak hívták akkor
Sarkad kapitányát,
Portyáktól védelmezték a
Nagy mohácsi hekatomba...
Oda hurcolták halomba
Az elesett magyarokat..
Élőnek feje vétetett,
A halott eltemettetett...
Százötven éves éjszaka
Jött akkor a magyarokra.
Három részre szétszakadva,
Állandóan fogyatkozva...
Nagy mohácsi hekatomba...
Hatalomból -
Siralomba...
Középkori Magyarország
Auráját széjjelszórták
Szentségeit eltiporták,
Múltját is elbitorolták...
Nagy mohácsi hekatomba...
Őszbe foglalt Emlékezet
Keres a Régmúltnak helyet.
Kora Ősz mostohafia
Mindenféle nosztalgia.
Amnéziás emberiség;
Isten mond érette misét.
Őszbe foglalt Emlékezet
Néha mindent jóvá tehet.
Régi elrozsdált emlékek
A valóságból kilépnek,
Mitológia-szállodák
Adnak nekik néha szobát.
Őszbe foglalt Emlékezet
Doktrínákat lóvá tehet.
Szőrös ülepét riszálja
A "fejlődés" rongybabája.
Összefüggés-bürokraták
Újabb vírus-aggodalmak
Áhítoznak teljhatalmat.
Szkeptikus sirámok szerint
Körbeér a Földön megint,
Pedig néhány hebehurgya
Még a létét is tagadja.
Újabb vírus-aggodalmak
Konyuló fület vakarnak.
Az öngyilkos kárörvendés
És a buta kételkedés
Lapos sirámzuhataga
Idézné fejünkre vissza.
Újabb vírus-aggodalmak
Idegsejt-hegyeket falnak.
A nagy meleg eltűntével
Vírustól hangos az éter.
Aki pletykálkodni szeret,