Zsong az őszi etűd húrja,
Kezdődnek az órák újra.
Napsugaras őszi napon
Magam tanításra adom.
Őszelő morcos nyergében
Régi életemet élem.
Szép és nehéz hétköznapok
Zuhataga újra csorog.
Őszi Nap Nyár módra éget;
Isten áldása az Élet.
Vírusmentes őszt szeretnénk
Jóslatok dacára,
Nyugodtan visszarázódni
A régi munkába.
Oda a nyár, de a jókedv
Attól szét nem széled,
Folytatódjon járvány nélkül
A normális Élet.
Zúg a pletyka, a félelem
Szennyes, habos árja,
Kárörvendő vigyorsátán
Most is a bajt várja.
Minden igazi Jövőnek
Szent Remény az ára,
Járványmentes őszt szeretnénk
Mindenek dacára.
Szamosközyt olvasgatva
Minden Jelen - Múlttal rakva....
Régi baljós folyamatok
Foszló emléke gomolyog.
Erdély történetírója
A sorait ma is rója
Talán egy más téridőben...
Megírni akad mit bőven.
Fejedelem városában,
Szent Mihály-templom tornyában
Fizetetlen levéltáros...
A krónikája hiányos,
De semmiképpen sem csonka.
Átjön az élő Múlt gondja,
És démonokat szorítva
A Jelent is alakítja.
A személyes Történelem
Nem marad antik hegyeken,
Atlantisz végrendelete
Az Idő medrébe vetve.
A testamentum iktatva;
A közjegyző Isten maga.
Nincs időburokba rejtve,
Hogy a Figyelmes meglelje.
Atlantisz végrendelete
Az örök Jelenbe rejtve.
Rendkívül értékes lehet,
Hogyha még van rá kereslet.
A végrendelet nagyon kell,
Ha élni akar az Ember...
Atlantisz végrendelete
Kisközösségekbe rejtve...
Nem az önfelszámolásra,
Hanem a megmaradásra
Teremtett Isten bennünket;
Létet soha meg nem szüntet.
Reményt őrző Nyárutóban
A közelmúlt szíve dobban.
A fáklya már végsőt lobog;
Készülnek a hétköznapok.
Szeptember felé ballagva
Jövő térfelén a labda.
A Nyár lassan Múlttá fakul,
Nosztalgiává alakul.
Múlt,
Jelen,
Jövő - egy tóban;
Reményt őrző Nyárutóban...
Amióta - változtatva
Hosszú út vissza Istenhez;
Rabruha a profán jelmez.
Ateista képzelgések
Önmaguktól Hitté érnek.
Minden globál hókuszpókusz
Csak circulus vitiosus.
Hosszú út Istenhez vissza,
Legyen a világunk tiszta.
Ne "szabad kereskedelem"
Műanyag bálványa legyen
Magányosan fenn a Hegyen,
Hanem Jövendő teremjen.
Hosszú út Istenhez - haza...
Nem profit a Lét támasza.
A technológia "pörög",
De csak az igazság örök.
A hivatal nem üdvözül;
Isten magányos padon ül.
Múló Nyár poétikája
Sosem lesz vitrinbe zárva.
Csendes alkony,
Az óra jár...
Rájövünk, hogy múlik a Nyár...
Elégikus alkonyatok
Jelzik már a fordulatot.
Múló Nyár poétikája
A lelkét nyíltan kitárja.
A Nyár szép lassan tűnik el,
Nem akarjuk - de látni kell...
A Nap lassacskán kódorog,
Mint hosszú metrikus sorok.
Minden forró nap úgy köszön,
Hogy tán utána több nem jön.
Múló Nyár poétikája
Mégsem a gyász bokrétája.
Bárhogyan múlik a Nyarunk,
Ahol az Ég a Földdel összeér,
Múlt és Jövő egymásba fér,
Ahol Isten teremt..
Ahol ifjul a vén Idő,
Ahol megújul az Erő,
Egymással táncol ott
Vakon
A káosz
És a Rend...
Ahol az Ég a Földdel összeér,
Múlt és Jövő egymásba fér,
Ott háborog a szél...
Tolong ezernyi vad vihar.
A sátán változást akar,
Gyilkol,
Rabol,
Ígér...
Ahol az Ég a Földdel összeér,
Múlt és Jövő egymásba fér,
Ott csillámlik a Fény;
Egymással kéz a kézben áll a
Hit és a
Remény.