lnpeters blogja

Február kilencedikén
Csendesen emlékezem én.

Lélekharang - évnyi távol,
A Hold sápadtan pislákol.

Az Istené minden Élet,
Él,
Meghal,
Majd újra éled...

Styxen túl,
Vagy Styxen innen -
Isten szavára van minden.

Feldobva pörög az érem...
Nyugodj békében, Testvérem!

Száll az Idő hallgatagon...
Isten ül egy ócska padon...

Kikent-kifent pillanatok
Múlandóság-hada makog.

Dogmák világokat esznek,
Semmiből - semmivé lesznek.

Száll az Idő hallgatagon...
Isten szemléli egy padon.

A múlandóság ünnepén
Kardot ránt egy harci tehén.

Csiricsáré hajlamokat
Az Idő - csontvázzá fogad.

Száll az Idő hallgatagon...
Isten csendben ül egy padon.

"Objektív" szegények hátán
Élősködik a vén sátán.

Utópia-négyesfogat
Okoz buta borzalmakat.

Kevés szóval, jól és szépen,
Ahogy a Hold jár az égen.

A tömörség sohasem fél;
Beszélje túl az ellenfél.

Önmagát írja a szerep,
De mindig több - a kevesebb.

Írni Isten kegyelmében;
Kevés szóval,
Jól és
Szépen.

Én is "fehér keresztény hetero" vagyok!
A megkergült bal akármit makog,
Mi itt élünk,
Halunk,
Ahol Múltunk, Jelenünk
Kart karba öltve andalog,
S maradunk,
Maradunk
Magyarok!

Múltból,
Jelenből
Isten néz le ránk,
Ez a mi Hazánk.
Hol áld,
Hol ver a sors keze,
Múltunk,
Jelenünk
Jövőnk
Egy velünk;
Hódítónak -
- Bármilyen álnéven neveztetik -
Nem engedünk.

Isten kegyelme:
Férfi s nő szerelme,
Áldása:
A Gyerek...

Szeretünk...
A Nő a Férfit,

Gonosz ködök januárja...
Tornyosul a bajok árja...

Ha a Hagyomány ellenség,
Tobzódik az esztelenség.

Pénz "jótékonykodik" vadul,
S az erőszak elszabadul.

Megfagyott a világ bokra,
Hull a jövő - darabokra.

Immár a Télből kifelé,
Új élmények, titkok felé.

Jeges, morcos januárban
Úszom a pech-szériában.

Téli bajok áradata..
Véget érhet-e valaha?

Isten sosem platonizál;
Csak embernek kell ideál.

A Lét tengerén nem uszony,
Csupán profán elvi viszony.

Élettelen színben játszik,
Nem mítosz - csak annak látszik.

Jó Jóra,
Rossz - rosszra talál...
Isten sosem platonizál.