lnpeters blogja

Szilveszterkor forr a Jövő,
Tótágast áll a vén Idő.

Nyegle jóslatok kihűlnek,
Naptárak táncra perdülnek.

Új madár készül új ágra,
Deficit jön - prófétákra.

A Szilveszter mindent ígér,
A vigalom egekig ér.

Szent röppen álmai nyomán,
S lerészegedik a profán...

Van, aki vágyik üdv-napra,
Más az eszét üti csapra.

Szilveszterkor nem zúg az ég,
Az új év lapja tiszta még.

Hozhat még örömet,
Szépet;
Ezért várjuk az új évet.

Tótágast áll a vén Idő;

Már csak két nap az esztendő,
Elcammog vele az Idő.

Ez az év is bőven látott
"Posztmodern" szélhámosságot,

S mindenféle szedett-vedett
Műanyag "művészeteket".

Már csak két nap az esztendő,
Elnyeli a vén Múlt-bendő....

A pirszinges Európa
Végleg beült a fonóba,

Új sebeit nyalogatja,
Saját dalait hallgatja...

Már csak két nap az esztendő,
De nem csökken a teendő.

A gond mindig újra éled,
S mindig gonddal jár az Élet.

Újabb profán hétköznapok

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Milyen terved van még velem?

Megvívni ezer rossz tusát
Van már agresszív ifjúság...

Oltárt megóvni melegen
Vannak még vének elegen...

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Mihez kezdhetnél még velem?

Vénhez alkalmazkodtam én,
Most meg siheder lép elém...

Régi doktrína - tompa kő,
Helyébe másik dogma nő...

Meddig?
Mivégre, Istenem?
Milyen munkát szánsz még nekem?

Másnak java,
Nekem pora,
Megalkuvás nem lesz soha.

Se matéria,

Karácsony második napja...
Csendes a világ,
Száradnak a hétköznapról
Maradt pocsolyák.

Karácsony második napja...
Csendesen folyik,
Idő őrzi a Múltunk és
Jövőnk titkait.

Karácsony második napja...
Nap süti a fát,
Játszik, tréfál, süteményét
Eszi a Család.

Kanyarodik már az Idő;
Kinyílik a zsák...
Karácsony második napján
Csendes a világ...

Karácsony kikötőjében
Különös
Névleges
Télben,

Míg az eső el nem ered,
Megpihen az Igyekezet.

Vég és
Kezdet
Találkoznak,
Életkaput aranyoznak.

Karácsony kikötőjében,
Tócsák között,
Enyhe szélben

Öröm,
Bánat...
Ősi rendben;
A Kísértés duzzog csendben.

Béke honol
Földön,
Égben;
Karácsony kikötőjében.

Karácsony előtti napon
A nagyvilág - fehér lapon.

Viharvert régi Remények
Megpihenni be-betérnek.

Nagykönyvben Isten lapozik;
Kicsi fenyő várakozik.

Várjuk az ünnepet - nagyon;
Karácsony előtti napon.

Decemberi napsütésben,
Karácsony előtt,
Isten áll az erdőszélen
Fenyőfák között.

Kizöldül-e valaha a
Lelki pusztaság?
Fog-e még a jó irányba
Menni a világ?

Boldogabb világot hoz-e
Az isteni szél,
Vagy jéggel borít el mindent
Az új lelki tél?

Decemberi napsütésben,
Karácsony előtt
Jövendő cseperedik a
Horizont mögött.

Isten áll az erdőszélen
Fenyőfák között;
Decemberi napsütésben,
Karácsony előtt.

Ádvent ködfala imbolyog,
Mögé bújtak a csillagok.

Minden lámpafény halovány;
Lombját vesztette a magány.

A napok még rövidülnek,
Kis fenyőfák közénk ülnek.

Jelen szédeleg Múlt elé;
Visz az Idő - Isten felé...

Összenőttünk -
Egyek vagyunk;
Együtt élünk,
Együtt halunk.

Együtt szeretni,
Remélni,
Ameddig érdemes élni...

Közös idő árnyékában...
Drága
Aranyos
Kis
Társam!

Zsákbafutás modern undok módra;
Rózsaszín lett a divatos condra.

A bolsevik váltott liberálra,
A vörös csillag meg szivárványra...

Zsíros kenyérről váltani kekszre,
Gazdaságról áttérni a szexre.

Világforradalom helyett klíma,
Örökzöld a jó öreg doktrína.

Mindegy, osztályharc, vagy kappan-kúra,
Csak lehessen világdiktatúra..

Lehet felvett neve liberális,
Undok marad attól ezután is...

Szájzárat hangolni vezér-kódra...
Zsákbafutás modern undok módra...

Globál klímadiktatúra?
Az következne legott,
Ha ostoba hiszékenyként
Megennénk a maszlagot.

Klímahisztéria mögé
Bújt a háttérhatalom;
Jobb ügyhöz méltó erővel
Zúg a klíma-siralom.

Azt mondja: "Hogy a klímánkat
El ne vigye a fene,
Ahhoz a fogyasztásunkat
Korlátozni kellene!"

Globál klímadiktatúra?
Kell, mint tortára korom,
A bölcs klíma-apostolok
Kezébe a hatalom.

Ökológiai végzet...
Fenntartható lábnyomok...
Vízcsapból is csorognak a
Propaganda szólamok.

Lombjuk vesztett decemberi fák,
Tél markában vacog a világ.

Kémények gomolygó füstje száll,
Reggelente jégbe fagy a sár.

Az utcákon fénylő lámpafény,
Ablakokban ádventi remény.

Cammog tovább az idő-batár,
Az esztendő ideje lejár.

A jósok a Jövőt csak ugatják;
Lombjuk vesztett decemberi fák.

Vén táltos az idők lován;
A Nap se kel mindig korán.

Egykedvű orcával fogad.
Évszázados viharokat.

Bármilyen túlerőt talál;
Csak a megalkuvás halál.

Oszmán félhold lehanyatlott,
Vörös csillag mattot kapott,

Az égbolt hiába lilul,
Műanyag soká nem virul.

Jövő hallgat a Múlt porán;
Vén táltos az idők lován.

Ki volt Székely György, és
Miért volt a harca?
A propaganda már
Mélyen eltakarja,

Hol a kedvezőtlen,
Hol meg a kedvező,
Igazi arca már
Alig bukkan elő.

Székely Györgyként harcolt,
És úgy is szenvedett,
Késő forrás dobta
Fel a Dózsa nevet.

Mikor határozott?
Mi volt tette oka?
Miért lett keresztes
Hadak parancsnoka?

Mára fejbúbjáig
Borítják a konok,
Meg félrevezető
Osztályharc-sablonok.

Párbajt vívott Székely
Egy török kárára,
Állítólag azért

A varjú ma globál-madár,
Pénz-nagymogul vállára száll.

Károgása meg van véve,
Az lesz a jövő zenéje.

Polkorrekt prófétára vár
A globális elmeosztály.

Templomkapuk bezárulnak,
Lila sámlik trónná nyúlnak.

Lenin elvtárs újra éled...
Tótágasra állt az Élet...

Halál agya pénz-srófra jár...
A varjú ma globál-madár....