lnpeters blogja

Nap mint nap kocsival járok,
Hol beszállok.
Hol kiszállok.

Érnek, amíg megyek-jövök,
Bosszúságok és
Örömök.

Jobbról-balról suhan, éled
Volán mögül szép az Élet.

Kátyús, repedt, rossz utakon
Kormánykerekem forgatom.

Látok őzet, macskát, lovat,
Előzgetek traktorokat.

Senkire rá nem tapadok,
Tisztes távolságot tartok,

S ha ezt nem adják meg nekem,
Mindennél jobban rühellem.

Luxusverdás nyegle palik
Az indexet nem ismerik.

Vágódnak, mint a féltégla

Október a Tél heroldja,
Fátum végzéseit hordja.

Fényes, színes glédába áll,
Tél testvérrel kollaborál.

Ködbe fúlnak a hajnalok,
Rövidülnek a nappalok.

Hullámvasúton Tél felé -
Talán újabb Tavasz elé.

A végzet nem Isten gondja...
Október a Tél heroldja.

Verőfényes szép idő volt akkor.
A díszgombokon csillogott a Nap...

Egy fekete, háromszögű kalap
Alatt a szem akkor pillantotta meg
Azt a sereget,
Amely Pákozd és Sukoró között
A magyar függetlenség védelmére
Legott
Felsorakozott...

Talán ma egyáltalán nem ezt várta
Jellasics bán
Őexcellenciája...

A reggel kezdett délelőttbe nyúlni...
Úgy tűnik,
Nem fognak visszavonulni...

Nem ezt ígérték Bécsben!
Skandalum!
Úgy volt, hogy nem lesz igazi hadjárat,

A néhai Lenin elvtárs
Uljanovnak született,
Sírból vett igazolványtól
Neve később "Lenin" lett.

Múltjáról áriát gyártott
Bolsevik triangulum,
Mű-gránit lett, rossz ál-pátosz,
Hamis evangélium.

Anyag-elv hívő-serege
Profán mítoszokban hisz,
Nem is fontos a valóság,
Főleg nem a szifilisz.

A néhai Lenin elvtárs
Szimbirszk mélyén kóborolt,
Egy felakasztott merénylő
Csöndes öcsikéje volt.

Aligha gondolta volna
Kerenszkij igazgató,
Hogy a fia ellensége

Isten vállán őszi kabát,
Hallgatja a szelek szavát.

Őszi kertben sétálgatva
Gyümölcsfáit babusgatja.

Hull a levél a kis kertben,
Talán söpröget is csendben.

Isten vállán őszi kabát,
Múlt tükrében nézi magát.

Az egykori teremtések
Helyén csak Atlantisz-véset...

A miénk a jelenlegi,
Hogy sikert hoz-e? Nem tudni...

Isten vállán őszi kabát,
Issza a tavalyi borát.

Ködsüveges vén szeptember;
Morajlik az Idő-tenger...

Zúg a véletlenek árja,
Jelen vár jövő-dagályra.

Vagy személyes felelősség,
Vagy orwelli frázis-bőség...

Végzet-bottal Isten nem ver;
Ködsüveges vén szeptember.

Szeptemberi vasárnapon
Ásít a Remény,
Beragyogja a házat az
Őszi verőfény.

Szeptemberi réteken még
Mosolyog a fű,
Utcákon és udvarokon
Harsog a derű.

Szent nyugalom kora jön, vagy
Gonosz változás?
Minden szép Jövő először
Csupán - látomás...

Isten adjon a Magyarnak
Élni szent Erőt,
Nem mindegy, hogy áhítjuk, vagy
Féljük a Jövőt.

Ragyogja be Hazánkat a
Szent, isteni Fény;
Szeptemberi vasárnapon
Ásít a Remény...

Őszi halál keresztútján
Depresszió üldögél,
Vén anyóka álarcában
Sorscsapásokról mesél.

Ha a vándor útja közben
Egyszer elébe ülne,
Mindörökre ott maradna,
Zárulna a kelepce.

Széles hitehagyás között
Vékonyka ösvény a Hit,
A valóság pesszimista
Felfogása elvakít.

Őszi halál keresztútján
Keserű a levegő,
Hallgat a Múlt, ég a Jelen,
Sírva jajgat a Jövő.

Végzet profán világában
Néma tótágas a rend,
Nagy ostobaság elhinni,
Hogy a holt anyag - teremt...

Istenfélő szeptemberben
Újra élni kezd az ember.

Búcsút intett vidám Nyarunk,
Tudjuk: egyszer majd meghalunk.

A kánikula tova lett,
Hideg fúj ébresztő jelet.

Istenfélő szeptemberben
Újra észbe kap az ember.