lnpeters blogja

Attila,
Baján,
Szent István
Állnak őrt a Múltunk ormán.

Kiharcolták,
Megalkották;
Örökségük: Magyarország.

Voltak, akik nem akarták,
Mégis megmaradt az ország.

Akárhányan nem akarják,
Volt,
Van,
Lesz is Magyarország.

Attila,
Baján,
Szent István
Távol Múltban,
Kristálytisztán...

Európa közepében,
A Kárpátok gyűrűjében.

Évszázadok palástjában,
Szent Korona árnyékában.

Attila,
Baján,
Szent István
Múlt-palota Jelen-pusztán.

Vérszerződtünk egykor régen,
Dentümogyer idejében.

Kézfogás közös vér felett;
A Magyar nép ott született.

Akik eddig külön álltak,
Végleg közösséggé váltak.

Vérszerződtünk egykor régen,
Etelköz öreg földjében.

Akik eddig vándoroltak,
Meg akik régen itt voltak

Vérük fölött kezet fogtak,
Megesküdtek - magyaroknak.

Vérszerződtünk egykor régen,
Csillag ragyogott az égen.

Nagy tűz lobogott a hegyen;
Ami rész volt - Egész legyen.

Család-halmaz néppé váljon,

Időfolyam mély vizében,
Augusztusi halvány kékben,

Hatvan közeli partokon,
Hömpölygő emlék-habokon,

Élet-hajóm fedélzetén
Kényelmesen evezek én.

Időfolyam mély vizében
Életemnek javát élem.

Ronggyá ázott a nagy meleg,
Triumfálnak a fellegek.

Eső szakad, vagy szemerkél,
Augusztus már Múltról regél.

A hőséget megfékezi,
Egyéb érdeme nincs neki.

Ronggyá ázott a nagy meleg,
Szeptembert már nem éri meg.

Összeomló kánikula;
Rohan az évszakok sora.

Hűvös uralja az estét,
Jelzi az Ősz közeledtét.

Ronggyá ázott a nagy meleg,
Játszanak nyarak és telek.

Őszön, tavaszon át játszva
Zajlik az állandó játszma.

Tél a nyarat,
Nyár a telet;

Státuszköltészet-angolna
Staniclibe csomagolva,

Akciósan, negyedáron,
Lilaműanyag-vásáron.

"Modernül" küldetéstelen,
Elfér kis tartalom-helyen.

Státuszköltészet-angolna;
Legalább pikkelye volna...

Szeszélyes az idei Nyár,
Sok eső, kevés napsugár.

Néhol Tavasz után kutat,
Máskor meg már Őszre mutat.

Barna levél zörög a fán;
Csak ihar jön - vihar után.

Szeszélyes az idei Nyár,
Zaklatott Múlt - Jövőre vár...

Idősíkok Múltba bújnak,
Mint a szétterpesztett ujjak.

Mindig a Jelen ad erőt;
Teremt Múltat,
Teremt Jövőt...

A Hit a legerősebb vár;
Szeszélyes az idei Nyár.

Harminc éve riogatnak
Jöttével hő-sivatagnak.

Felül glória kornyikál,
Alul meg lóláb kandikál.

Villámgyorsan oszt és szoroz,
Alkalmazkodik a gonosz

A mindenkori divathoz,
Míg az neki profitot hoz.

Globális felmelegedés
Lesz, vagy globális lehűlés?

Hírlik ez is,
Hírlik sz is..
Tudós mondja ezt is, azt is...

Az egyik a végső csapás;
Vagy mindkettő találgatás?

Esetleg szót egyik sem kap,
Mert egy üstökös belénk csap?

A Föld egészsége oka,

Minden korok összes Álma
Közös világba van zárva.

Amilyen Álmot álmodunk,
Magunk is olyanok vagyunk.

Álmokból épül a rendünk;
Istennel együtt teremtünk.

Minden korok összes Álma
Álom-dimenziók ára.

Hogyha gonoszat álmodunk,
Gonosz világot alkotunk.

Isten érzi minden tettünk,
De nem álmodhat helyettünk.

Más álmok és más világok;
A rés mentén nincsen árok.

Az Álom sohasem árva;
Minden korok összes Álma.

Augusztusnak első napján
Ráébred az ember,
Hogy ez a Nyár is elszalad,
Jön majd a szeptember.

Rövid Nyárnak hosszú Ősz, Tél,
Meg Tavasz az ára,
Hálásan nézünk a halvány,
Bágyadt napsugárra.

Augusztusnak első napján
Többször áztunk bőrig,
Konstatáljuk: még egy teljes
Hónap van az Őszig.

Könnyes kicsi Utópia
Telepedett a toronyra.

Formás lábait lógázza,
Apró legyezőjét rázza.

A Nyár - mint mindig - meghatja,
Kis Álmait simogatja.

Könnyes kicsi Utópia
Sokat ad az álmaira.

Lát sok kis nemzetet, népet,
S egy hatalmas szövetséget.

Lapos reklám-idill helyett
Munkát,
Problémát,
Életet...

Ahol pénz van az Emberért,
Nem pedig ember a pénzért...

Hosszú tán a Jövő útja...
Könnyes kicsi Utópia.