Örömre váltom
Én egyfolytában nevetek,
abbahagyni nem lehet!
Kinevetem, csak játsszatok!
Örömre váltom a bánatot!
Aztán, ha jön a pillanat,
hát csak sírva fakadok,
A változó kor borzasztó!
A hangulat hervasztó!
A mosoly újra visszatér,
hozzám - jó barátként.
Jóleső kacaj helyrehoz,
Vidámmá "be"- betonoz!
Mysty Kata
Mysty Kata
Őszi nap - Formázott változata Közkívánatra!
Ne becsülj le másokat!
De túl, - túl se mérd!
Az egyensúly az, ami valamit ér!
(ért)
Ne mondd a másiknak: - butaság!
Csak azt, - talán, - meglehet!
Az egyensúly az, ami itt még tehet!
(teremt)
Ne nézz ferde szemmel!
Hogy más másképp teszi...
Az egyensúly az, ami a valóst képezi.
(ékeli)
Ne ítélj el senkit!
Senki, semmi sem tökéletes.
Az egyensúly lesz majdnem végleges!
(tényleges)
Lenni még
Meghitt pillanatokért, mert fölér
mindegyik egy heves szeretkezéssel.
Szemcsillogtató örömökért, mert
gyújtólángja minden szerethetőnek!
Figyelemért, mert szeretetről szól,
mind egy önzetlen magunkba ölelés.
Bocsánatkérő kis szünetekért,
amely csak a nagy lelkek egyensúlya.
Bizalomért, mert igazán fölér
egy hitvesi nász boldog körtáncával!
Mysty Kata
Megalkuvó az, aki megbocsájt,
azt , ami fájva fáj!?
ami megaláz , majdnem
hogy , meggyaláz ?
Mysty kata
Szenvedély
Életem csak önmagamé,
Senkinek semmi köze hozzá,
Mysty Kata
Diána helyett
Ha nem szerettél
el miért vettél?
Miért nem velem,
miért nem nekem éltél ?!
Mondd mit reméltél!?
Hamar félreléptél!
Együtt nem éreztél,
velem, szerelmi
háromszöget építettél...
Helyemre mást ültettél!
Hazugságokkal etettél,
hidegen hagyott a szépség,
az anyaság, a gyermek - és
minden Istenáldás.
Szenvedni látni - akartál...
Szeretőtartásra jogot formáltál!
Vele különbül bántál...
Soha nem engem akartál!
Férjként,
Mysty Kata:
Párbeszéd
Mysty Kata
Gondolat gondolám
Lélekvizeken evezek,
gondolat gondolám
habokat szel szaporán.
Alant a vízcsobogás
szólít édes mostohán,
Jézus nevében igazán.
- Istengyermek téged keres,
hogy hited teljes legyen!
Békéd - helyet - Benne kutat.
Tudd kivárni majd - halálod,
félelmed messze szálljon,
Gyönyörként lassú sétányon ...
Mysty Kata
Az idő mindent átvasal
"A napkorong az égről
Ágról szakadt levelek
együtt érzek veletek!
Az élet íze, színe rég
bánattemető regény.
Ágról szakadt levelek,
fa anyátok néma Vágy:
a halálban is szülőágy!
Ágrólszakadtak! - Ó!Egek!
Mysty Kata
Mysty Kata
Ölelkező kagyló morzsái
Debrecen
Itt élni ajándék nekem, benne
Mysty Kata
Pillangó pillantó
Pillangó pillantó...
rózsaszál - gangra száll,
Lepkekönnyű örömről
a pillanat muzsikál.
Jövőtlen véges Vég,
a vég el nem ér tán...
Szerelmi a líránk
el sosem enyész'(ik)!
Szirének éneklik el
minden dalunk,
Visszhangzani halljuk,
bércről szavunk.
Az Élet is kipattan,
s Termést hoz a Kéz...
Magához öleli
párzók hű szerelmét.
Aranylik bennünk
még a nyár, néz
felénk sok titkos
ág. Bujkál a
nap játszi kedve
Mysty Kata
Mondd, ősz!
Jó-e ez a körforgás neked?!
Elkergeted a nyarat, hogy
csak te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét, hogy
fölperzselhesd vele fák ékét?!
Kölcsönveszed a szivárvány
összes színét, hogy elkápráztasd
vele tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy:
vakon, olykor szájjal festő!
A mesterfodrászok majmolója,
ki sistergőn sárgára, rikítón,
pirítón vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,