Este...éjszaka...reggel...
Beküldte seni - 2015, május 17 - 00:19Pillámon a festék megszáradt,
arcomról a pír lekopott.
Emlék a reggeli rohanás,
az utcán se kígyóznak sorok.
Alszik a puszi a szemhéjon,
lepedőn hever a nyugalom.
Béke leng a levegőben,
benne pihen az aggodalom.
Betakarózom a csenddel,
a pillanatba felejteném magam,
mikor átkarol az éj, de az idillt,
megtöri a féltékeny hajnal.
Aki magával hozza a reggelt,
s az idővel pörölök amikor:
nincs pillámon festék, se arcpír,
s odakint kígyózó kocsisor.