Vámbéry a Sevenben
Vámbéryt az Isten egyszer elengedte,
Beült hát pezsgőzni, a közeli Sevenbe,
A szépen habzó italt franciául kérte,
A pincér bólintott, majd sietve ment érte.
Vámbéry ebédhez átváltott olaszra,
S milánóit enni kiült a teraszra,
A furcsa fejlemény meglepte a pincért,
Hát még, hogy a vendég kávét törökül kért.
A zavarodott frakkos végül megkérdezte:
Mondja, ki ön, uram, s mely haza szülötte?
Vámbéry a nevem, és e föld itt a hazám,
Sok nyelvet beszélek, de magyar vagyok, az ám!
Voltam szegény ember, ki születését bánta,
Nincstelen nyomorék, a fél lábára sánta,
Tehetségem révén magasra jutottam,
Édes anyanyelvem Keleten kutattam.
Bejártam Törökhon számtalan vidékét,
Kiismertem földje változatos népét,
Láttam én özbeget, turkománt és örményt,
Bicegő dervisként tartottam a törvényt.
Miután meghaltam, megtértem az éghez,
Szír-arámi nyelven éneklek a fényhez,
Épp csak leugrottam, egy finomat enni,
De leszóltak fentről, ideje lesz menni!
Most távozom, főúr, égi szférák várnak,
Hallom hívó szavát Mennyei Fanfárnak.
Búcsúzóul annyit: mondjon, ki mit akar!
Akárhogy is nézzük, legszebb nyelv a magyar!
Hozzászólások
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, december 19 - 14:23
Permalink
Gratulálok.
Gratulálok.
Maggoth
2011, december 19 - 14:38
Permalink
Hálásan köszönöm! :)
Hálásan köszönöm! :)
Saint Germain
2011, december 20 - 21:42
Permalink
De jó, nagyon
De jó, nagyon élveztem!
Informatív, pergő, ötletes. szeretem a történetmesélős verseket.
Gratulálok!
Maggoth
2011, december 21 - 13:16
Permalink
Kedves Saint-Germain, köszi
Kedves Saint-Germain, köszi szépen! :)
Bel Corma
2012, január 10 - 16:32
Permalink
Örülök, hogy ide is elhoztad
Örülök, hogy ide is elhoztad a versed! Sok sikert kívánok!