Ruhapróba

Tavaszgyermek húzza-vonja
nap mamája karját: kérlek,
ki szeretnék menni, értsd meg!
Nem maradok télnek rabja!

A nap aprócska fenytűt vett,
zöld anyagból szabott ruhát,
cérnaként a pók hálóját,
tűpárnaként fűcsomót tett.

Új gyereknek új öltözet,
fejére virágos kalap,
pöttyös kendőt katica rak,
a kabóca is öltöget.

Ma van, ím, a ruhapróba,
havat olvasztgat nap mama,
segít neki szél nagymama,
söpör, szárít első szóra.

Száll-szalad a tavaszgyermek,
falu népe utcára fut,
gazda tárja ki a kaput,
éledezzenek a kertek.

Estére már sokat szaladt,
behívják a fáradt lurkót,
emberekben reményt gyújtott:
márciusra várd a tavaszt!