A magányhoz
Beküldte Zajácz Edina - 2012, május 1 - 23:22
Hányszor űztelek magamtól,
én konok! Hiába hittem:
most erős vagyok. Badarság!
Éltemet siratja minden,
hisz kopogni véltelek, s így
tárt karokkal otthonomba
engedem ma hallgatásod.
Újra két kezem szorítod,
bánatom hatalma öl meg.
Gyáva lettem élni, Isten !
Hozzászólások
Zajácz Edina
2012, május 2 - 08:23
Permalink
Sorvégen állhat hosszú
Sorvégen állhat hosszú szótag, nem? Köszönöm szépen az értékelést, javítgatom:)
Zajácz Edina
2012, május 2 - 18:39
Permalink
Nagyon szépen köszönöm a
Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket! :)
Kőszeghy Miklós
2012, május 2 - 08:45
Permalink
Egy trochaikus, jambikus,
Egy trochaikus, jambikus, vagy daktilikus lejtésű versnél a spondeus kiválthatja bármikor a verslábat. Néhány valóban hozzáértő verselemzőnél én azt olvastam, hogy a verslábaknak a teljes versben 70%-ban kell tisztáknak lenniük, akkor már elmondható, hogy ilyen-olyan időmértékes lejtésű az alkotás. Itt 40 verslábból ha jól láttam 6 nem trocheus, vagyis ez bőven felűl van a 70%-on.
Szemmel látható a fejlődés. A korábbi időmértékes verseidhez képest itt már szinte teljesen eltűntek azok a szavak, gondolatsorok, amelyek azért szoktak kialakulni, mert az időmértékhez jobban ragaszkodik az ember, mint az "értelemhez".
Láthatóan ragaszkodtál nem csak az időmértékben, de a szótagszámoknál is a rendhez. Ez most, ennél a versnél nem biztos, hogy jó. Ha szabadverssé tördelnéd, a trochaikus lejtés ugyanúgy megmaradna. Mert így, ahogy most van, aki szavalni akarná a versedet, bajban lenne. Hiszen szavalásnál a sorok, sorvégeg egyfajta mankóként szolgálnak. És még egy érvem szólna a szabadverssé alakítás mellett. Nincsenek igazán rímek! Jambikus, trochaikus versnél kellenének. (Bár korábban én sem teljesen gondoltam így, valaki azonban felhívta rá a figyelmemet és azt hiszem igaza volt.)
Én áttördelmén a verset, még akkor is, ha néhol ezzel az időmérték is felbomlana. Valahogy így:
Hányszor űztelek magamtól én konok!
Hiába hittem: most erős vagyok.
Badarság!
Éltemet siratja minden,
újra két kezem szorítod,
hisz kopogni véltelek,
s tárt karokkal
otthonomba engedem ma hallgatásod.
Bánatom hatalma öl meg,
gyáva lettem élni,
Isten!
Természetesen mindez csak egy ötlet.
Zajácz Edina
2012, május 2 - 15:03
Permalink
Köszönöm szépen az
Köszönöm szépen az értékelésedet , Miklós. A tördeléssel kapcsolatban igazad lehet, először nem is volt ez összerendezve, aztán meg az írásjelek okoztak fejtörést :)
A többit megértettem :-)
Toma
2012, május 2 - 12:25
Permalink
Remek vers, Edy! Én tennék
Remek vers, Edy! Én tennék egy vesszőt a magamtól után... a vagyok után egy gondolatjelet, vagy pontosvesszőt a vessző helyett, a badarság után egy felkiáltójelet. De hát ez csak ritmus és olvasás kérdése, ki hol tart nagyobb szünetet, és hogyan hangsúlyoz. Ez az én verzióm.
Szép, gondosan kimnkált időmérték.
Zajácz Edina
2012, május 2 - 15:05
Permalink
Köszönöm szépen, Toma :)
Köszönöm szépen, Toma :)
hubart
2012, május 2 - 19:35
Permalink
Egyre jobbak a verseid,
Egyre jobbak a verseid, gratulálok!
Zajácz Edina
2012, május 2 - 20:26
Permalink
Nagyon köszönöm Feri :)!
Nagyon köszönöm Feri :)!
lnpeters
2012, május 2 - 19:46
Permalink
Ez egy remek vers!
Ez egy remek vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Zajácz Edina
2012, május 2 - 20:27
Permalink
Köszönöm a figyelmedet,
Köszönöm a figyelmedet, László! :)